Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - TÓTH LÁSZLÓ 60 ÉVES - Duba Gyula: Tóth László köszöntése 60. születésnapján
39 Tóth László 60 éves DUBA GYULA Tóth László köszöntése 60. születésnapján „...az új életérzés birtokában” Ha olyan fogalmat keresek, amely mintegy reflektorként fényt villant a költő életművére, egyben munkája értelmét, egyénisége lényegét felfedi, leginkább az idő fogalma kínálkozik. A történelmi idő, irodalmunk életideje, amely mindnyájunkat megragadott egykor, és azóta is a markában tart. Dobosék és Tőzsérék nemzedékei után Tóth Lászlónak a harmadik generációban adott helyet. Volt már irodalmunk, amikor ők jelentkeztek, de alig volt még érték! Nemzedékének fontos szerep jutott abban, hogy irodalmiságunk kiteljesedjen. Tudatosan nem mondok irodalmat, hanem irodalmiságot, mely a minőségi emelkedést jelentette. Az előző nemzedékek munkája, hozadéka feltárt, irodalomtörténeti - sőt történelmi - jelentőségük megfogalmazott, de az Irodalmi Szemle egykori Vetés-nemzedékéről, majd az Egyszemű éjszaka szerzőinek indulásáról és útjáról még szólni kell. S éppen Tóth László életútja okán érdemes róla beszélni, lévén a fiatal csoportnak mintegy kulcsembere. A háború alatt vagy után születtek, már más történelmi élmények jegyében nőttek fel, s abban az időben jelentkeztek, amikor a társadalom mélyreható reformokra készült. Nyíltabb közbeszédet és mélyebb gondolkodást akart, korszerűbb valóságlátást, igazabb életérzést szeretett volna, s mindennek a jelei az irodalomban látványosan megmutatkoztak. Mintha az adott keretek között bizonyos irodalmi reneszánsz kezdődne! Az „egyszemüek” már „új” életérzés birtokában írták verseiket, kevéssé társadalmi késztetésre, sokkal inkább vallomásosan, esztétikai sugallatra, kísérletező formai készségként. Az elvont lírai kép, sőt abszurd szimbólum és a gondolati megközelítés igényével. Mások voltak, ám volt egy tulajdonságuk: bár már nem tartottak szorosan velük, de még értették a korábban indulókat! A történeti látás és érzés valamilyen módon beléjük fészkelte magát. Tóth László elvontan szemlélődő lírai alkattal, a gondolatiság hajlamával jelentkezett. Antológiájukban (Egyszemű éjszaka, 1970) közölt verseiben, néhány előző év terméseként, tárgyszerű, elvont költői képek és abszurdan tragikus lírai látás valósul meg. Bár szövegei nem szétesőek, mégsem tartja össze őket mélyebben átélt életérzés, inkább a darabos közlés szenvtelenül tárgyias meghökkentő erejével hatnak. Tőzsér Árpád, az antológia válogatója előszavában így fogalmazza meg Tóth László képének — „egyszemű éjszaka” - mélyebb értelmét: „Egyszerre fe-
