Irodalmi Szemle, 2009

2009/9 - Markó Béla: Nyeltörvény és környéke Avagy: a nemzeti állam visszavág (esszé)

Nyelvtörvény és környéke

33

radikális tiltakozással lehet megmenteni. Kolozsváron is, Dsida-ügyben kevésnek, puhának érzem az ellenkezést, mintha legtöbben azt gondolnák: baleset volt csupán! Ma baleset, holnap nyelvtörvény itt is, ha nem vigyázunk! Az Európai Unió, a vágyott Európa pedig eszköztelen, tökéletlen, és ha nem is elvtelen, de elvek híján való nyelvhasználat dolgában. Úgy vélem, hogy Magyarországnak most kellene összeszednie maradék tekintélyét ahhoz, hogy az európai bürokraták közönyét és a politikusok cinizmusát megtörve felhívja a figyelmet a veszélyre. Esélyünk a párbeszéd, az együttműködés, a román-magyar vagy szlovák-magyar együttgondolkodás, de ha valaki elindul visszafelé az úton, azt akár erőnek erejével is meg kell állítani. Amíg még lehet. Mert amint mondottam: egyébként a nemzetállam visz- szavág. Ugyanis való igaz, hogy az egyesült Európában már nem lehet és nem is kell határmódosításban gondolkozni, de bizonyos értelemben mégis a „területről” van szó! Arról, hogy a jövőben mekkora lesz a terület, ahol József Attilával szólva „hibátlanul írják” fölébünk a nevünket, „ha eltemet, ki eltemet”. A „hazáról” beszélek tehát én is. A modem, európai formájú és tartalmú, XXI. századi hazáról.

(Apropó: nyelvtörvény! Büntetni a nyelvhasználatot? Érdekes! A pöszét, a selypet, a dadogóst, az analfabétát, a süketnémát, a magyart? Kit is?)

(Elet és Irodalom, Lili. évfolyam 29. szám, 2009. július 17.)