Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Fonód Sarolta versei (És végezetül, Meddig?, Időben, fényben, Félelem, Féltékenység, Már nem, Tükröződés)
78 Fonód Sarolta versei Feléd fordulnék torkomban a nincs kihez kiáltani Kifosztottan pörgők nélküled lehajtott fejű sziromarcú már egy éve minden estén Még itt vagyok és várlak megbolydult gyertyaláng fénnyé magasodom árnyékká magasodom Huzat vetődik ablaktól ablakig ellobbant lángálmú lobogás visszavetődöm Huzat vetődik ablaktól ablakig szívemet röpteti hiába bőrömmel végetér a világ Már nem Ha te belépsz már nem vagyok biztos már nem lehetek már nem is akarok örökös csapódás örökös eltántorgás ahogy a fejed lehajtod A mozdulat Végigpásztázlak Tágult pupillájú objektívok szemeim ha te belépsz exponálják a mozdulat szépségét tágult pupillájú éjszakákon ahogy fejed lehajtod A mozdulat Mélyre hullanak a szavak ha te belépsz mint cigarettám mélyre szívott füstje ceremóniák helyett ahogy a fejed lehajtod A mozdulat
