Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Varga József: Gyógyulás egyenes derékkal (elbeszélés)
Gyógyulás egyenes derékkal 47 Megakadt a szeme az óvszeres csomagon. Apró grimasszal vette tudomásul. A sárga-kék színű Tiger dobozkát tüntetőén két ujja közé csippentette, és a szemétkosárba hajította.- Provokátorok és buzeránsok kíméljenek!... Mivel a szöveggyűjteményben nem találta a keresett anyagot, hát tovább lapozott más könyvekben. És akkor hirtelen megakadt a szeme a piros rúzsos borítékon.- Ismétlés a tudás anyja. Ez Bobóra is érvényes, ugye? De ugyanúgy érvényes az előbbi mondatom is... A vizsgán aztán valamennyiüket pótvizsgára utalta.- Lehet, hogy a harmadik évfolyamot a színvonal rohamos csökkenése miatt meg kell majd szüntetnünk... - mondta kajánul Szilánk Bobó, s kitessékelve mindhármukat a vizsgáztató helyiségből, a becstelen 103-asból, hóna alá csapta ütött- kopott táskáját, s bezárva a terem ajtaját, szó nélkül faképnél hagyta őket. Léptei dermesztőén csikorogtak a folyosó parkettáján.- Bobó, a gőzhenger, beindult - súgta Támlás a megszeppent Zsófinak meg Csivollnak.- Csak engedélyezi a pótvizsgát? - szorongott Zsófi.- Kötelessége engedélyezni... - mondta magabiztosan Csivoll. És lehajtott fejjel elhagyták a kihalt folyosót. Egy köhécselő vízcsap monoton sustorgása kísérte őket útjukon. 4 Támlás Zoltán, Csivoll Miklós és Lépart Zsófia, akik a stilisztikavizsgán az első terminusban kirepültek, bosszút forraltak Szilánk Bobó alias Szedány ellen. A Fasor utcai akváriumboltban Támlás varangyosbékát vásárolt, amit be- főttesüvegbe gyömöszölt, és hátizsákjában elvitte az egyetemre. Ugyanakkor Zsófi meg Miki két pávaszemet fogott a medikuskert rózsabokrain, s gombostűkkel kartonpapírra tűzték őket. Jelenleg vizsgaidőszak van. Az előadások ilyenkor szünetelnek, s a hallgatók is általában csak a vizsga napján mennek be az egyetemre. Bár még csak holnap esedékes Támlásék javítóvizsgája, ők azonban már ma bementek a 94-es terembe, és sietősen, ám minden kapkodás nélkül elvégezték munkájukat. A varangyot félig megnyúzták, s a táblába vert hetvenes szöggel egy hosszú zsinegre felakasztották. A tetem csaknem lehántolt bőre lebemyegként rázkódott, akár csupasz faág az erős szélben. Kiguvadt szeme szomorúan és üvegesen meredt a semmibe. Bal oldali lábai mereven feszültek a padló felé, a jobb oldaliak viszont görcsösen összehúzódtak. Egészen belemelegedtek a munkába. Még az ablakot is kinyitották. A hirtelen támadt légáramban folyamatosan himbálózni kezdett a „megskalpolt” békatetem, s görcsbe rándult lábaival minduntalan Támlásék felé kapott. Lépart Zsófi a félhomályban egyre inkább szorongott az állandó surrogástól, s olykor-olykor elfojtottan aprókat sikított.
