Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Varga József: Gyógyulás egyenes derékkal (elbeszélés)
Gyógyulás egyenes derékkal 43 maradt a név. Már a kollégái is Bobónak szólították, eredeti nevére alig-alig emlékezett valaki. Ő maga is csak fizetéskor meg előlegkor hallotta a saját nevét. A legutóbbi időben meg már inkább Szedány Bobónak nevezték, persze csak a háta mögött. Nos, a Szedány csúfnév meg úgy keletkezett, hogy akkor éppen Déry Tibor Philemon és Baucis történetének szövegelemzését végezték. Az elbeszélés végén az a bombázások következtében az öregember meghal, miközben viszont a szuka kutyakölyköknek ad életet, vagyis amikor az ember elpusztul, ugyanakkor a kutyákkal egyúttal új élet is születik. A vaksi kutyákat pedig az öregasszony szalmával vagy ronggyal bélelt kosárba rakta. Szilánk Bobó tanár úr azonban nem hazudtolta meg dunazugi nyelvjárását, és a kosár helyett szedányt mondott, ami náluk inább fásládát jelentett, bár a kotlósok is szedányban keltették ki csirkéiket. Bobó tanár úr tehát a fásláda, más néven szedány táj szóval immár bevonult a hallgatók szakkifejezési gyűjteményébe. A szemináriumi órákon Bobó tanár úr szigorúsága nem ismert határt. Hetente legalább tíz - ahogy ö mondta - különösen fontos irodalmi művet kellett elolvasni. Mindig csak azt hívta ki, aki jelentkezett... De nagy ravaszul megjegyezte azokat, akik az órán csak a szomszéd súgására vártak.- Szeretném, ha mindenki önmagából merítene - szokta mondani. Ilyenkor aztán pisszenni sem mert senki. Csak amikor már az utcán voltak, akkor merészelt megszólalni Bobó modorában Támlás Zoltán, az évfolyam hangadója:- Jópofa vagy te, fatökű édesapám! Valamennyien felvillanyozódtak, s hahotázásuktól még az utca is jobb kedvre derült. 2 Szilánk Bobó alias Szedány csaknem minden évfolyamban tanított. Támlásék, akik az évek során fokozatosan megfogyatkoztak, s mindössze hárman maradtak hírmondónak, az előadásokat immár nem a megszokott 103-as helyiségben abszolválták, hanem Bobó irodahelyiségében. Sötét, tágas, zord és aszimmetrikus helyiség volt, ahol a könyvszekrények a mennyezetig értek, megsárgult, nyúzott, sokat forgatott könyvekkel telezsúfolva. Felhőtlen napokon azonban a beszűrődő fény mégis némiképp megvilágította a porszínű függönyöket, s a sötétzöld, különféle figurákkal telerajzolt szőnyeg is csaknem sötétszürkévé vált. Bobó szívélyesen invitálta dolgozószobájába Támlást, Csivollt meg Zsófit. Amint letelepedtek, előkészítették jegyzetfüzetüket, amelyeknek fedelét csupa kriksz- kraksz ékítette, s valamennyi közepében feltűnt a szellemes megjegyzés: A bohó Bobó stilisztikája. Mintha legalábbis valamiféle képtelen stilisztikát rejtegetne a füzet. Támlás pillanatnyilag a gomblyukával foglalatoskodott. Egyenként tépkedte
