Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)
Számvetés és üzenet 37 azt el- és kiátkozza az ügyeletes hatalom. Lásd: A vádlott megszólalón kívül például A magyar kisebbség nyomorúsága és nagysága, vagy a Rang és hűség. Fonod Zoltán eltökélte magában és ennek több ízben hangot adott: a sorozat utolsó kötete addig nem jelenhet meg, amíg a „megbélyegzett” írások napvilágot nem láthatnak.jA tizenkettedik kötet Számadásában azt írja: A sorozat szerkesztése közben szembe kellett néznünk azokkal a veszélyekkel, melyeket a totalista rendszer ideológiája teremtett számunkra. Gondolunk itt A vádlott megszólal című,"" 1946 májusában írt kiváló esszéjére, manifesztumára, melynek az 1985-ben megjelent ötödik kötetben lett volna a helye. A körülmények miatt azonban el kellett tekintenünk ennek a műnek a besorolásától, hogy a sorozat betiltásának veszélyét elkerüljük...” A tizenkettedik kötet - a sorozaton belül - kivételes helyet foglal el. Tematikája és a kötet szerkesztése is erre hívja fel a figyelmet. Ugyanis: a főszövegben az 1969-1970-es írások kapnak helyet (pl. a Végrendelet, a Nincs elveszett poszt)-, a függelékben A vádlott megszólal, s ehhez csatlakozik az 1945-1948-ból datált Üresjárat (a Noteszek feljegyzései). Ezek az írások mintegy „körülölelik” azt a harminchárom írást, melyek a korábbi kötetekből kimaradtak (az 1930-as évekből), s amelyek „a Fábry-életmű szempontjából” és az író „an ti fasizmusa szempontjából fontosak”, hiszen erőteljesen fejezik ki Fábry ilyen irányú törekvéseit. Azt lehet mondani: ebben az egyetlen kötetben - mintegy összesürítve - olvasható Fábry Zoltán gondolatrendszerének egésze. Amíg lehetett, Fábry nyíltan és írásban elmondta, vészterhes és embert fenyegető időkben azonban gondolatait rejtetten, s csak magányában jegyezhette fel. Olyan ez, mint a „palackposta”. Fábry abban bízott, s makacsul, hogy egyszer ezek az írások, gondolattöredékek - ha már ő nem is létezik - napvilágra kerülnek. így: ezeket az írásokat, így, együtt s valóságként, hagyatékként vehetjük kezünkbe. _____ Fábry Zoltán halála után „feladattá érett sokrétű és gazdag életművének^ kö zkinccsé tétele... A hetvenes évek végén a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalta az életmű kiadását” - emlékezik vissza Fonod az indulásra, majd folytatja - „feltehetően a helyzeti előnyön kívül (abban az időben a kiadó igazgatója voltam) a Fábryhoz fűződő személyes kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy ezzel a feladattal megbíztak. Az Új Szó kulturális rovatának vezetőjeként több mint egy évtizedig kitüntetett barátságával.” Fonod Zoltán - érthetően - mindezt tisztelettel, szeretettel, s nem csekély büszkeséggel említi megľEz érezhető a Fábryról írt mindkét monográfiájában is. ^ Ezzel kapcsolatban a riporteri kérdés úgy fogalmazott, hogy „e mű az időrendiséget tekintve a harmadik ilyen vállalkozás, lényegileg azonban az első rendszeres Fábry-monográfíának mondható”.9 Fonod válasza erre: „...kiváló értékelések, méltatások jelentek meg munkásságáról, ezek egy része azonban az életmű egy-egy szeletét érinti, a rendszerezés vagy az összefoglaló értékelés szándéka nélkül. így a szintetizáló törekvésnek nemegyszer új csapáson, új megközelítés felé
