Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)
32 Kovács Győző Béla irodalomtudós (a kötet szuperlektora) megállapítása igazolódott be, aki még 1991 novemberében ezt irta a Madách Kiadónak: „Fonod Zoltán kéziratát - a vele kapcsolatos viták ellenére is - igen fontos és hasznos munkának tartom, tekintettel arra, hogy igazából először foglalja össze a szlovákiai magyar irodalom történetét a két világháború között...”, hivatkozva Turczel Lajos, Csanda Sándor és Görömbei András köteteire — mint előzményekre.-----Fonod Zoltán a „megjegyzéseket” azzal zárja: „Irodalomtörténetet írtam, azzal a szándékkal, hogy a tárgyalt korszakról árnyalt képet adjak. A kötet gondolatmenete a világ- és a magyar irodalmi hatásokat éppúgy jelezni kívánja, mint azt a szándékot, hogy a kisebbségi magyar irodalmat (különössége ellenére) folyamatként, a magyar irodalom szerves készeként fogja fel, vállalva a stílusok és korszakok megtermékenyítő hatását is”.J Szeberényi Zoltán ezt írta a kötetről: Fonod Zoltán „munkája meglepetés, de neTTt előzmények nélküli”, a „kötet szerzője eddi€ ' könyveiben számos tanulmányt szentelt ennek a témakörnek”.8 Fonod Zoltán az Üzenetben „tapasztalatcserére hívja az olvasót”, izgalmas és ekfeszítő szellemi kalandra. A megismertetésben két alapvető szempont vezeti: kisebbségi irodalomként kezeli a szlovákiai magyar irodalmat, ezen túl, illetve ezen belül alkotás-(mű-) centrikus, tehát óhatatlanul esztétikai értékrendben gondolkodik és mérlegel. „Kisebbségi sorsunk szellemi gyarapítását úgy érhettük el, hogy együtt lélegeztünk a világgal, Kelet-Közép-Európa realitásával” - írja egyfelől; „az egyes életművekkel kapcsolatban az a törekvés vezérelt bennünket, hogy tabuk és manipulációk nélkül, tárgyilagosan ítéljük meg az egyes alkotók tevékenységét, értéknek elfogadva mindazt, amit az idő értéknek ítélt...” - fogalmazza meg másfelől. E kettős szempont vezeti abban, hogy érvényesítse „az önismeret érdekeit” és y „szolgálja a hagyományok ápolását”. Önismeret és megismertetés a világgal. Fábry Zoltán egy életen át - a húszas évektől haláláig - vívódott azzal, hogy \jnint kisebbségi irodalmat fogadtassa el a csehszlovákiai (szlovákiai) magyar irodalmat. Utolsó kötetében (Vigyázó szemmel) is arra törekedett, élete központi témájának tekintve: a kisebbségi kérdéssel foglalkozva - megismertetni a szlovákiai magyar irodalmat önmagukkal és a világgal. Fábry - öt évtizeden át - elszórtan foglalkozott ezzel a kérdéssel, Fonod Zoltán egyetlen kötetben, szintézisre törekedve próbálkozott ennek bemutatásával. Ezért is szinte jelképi (de valóságos) jelentőségű kötetének címe: Üzenet. Üzenet a világnak, Európának, a kelet-európai /régiónak. ' Ha a felosztását, koncepcióját, illetve a megvalósítás módját nézzük, felötlik annak veszélye, hogy az első két nagy fejezet után mintegy „kettészakad” - műfajilag - a kötet. Úgy tűnik, Fonod Zoltánnak sikerült ezt elkerülnie, s inkább a szintézis „elvárásainak” tudott eleget tenni. Mert igaz az, hogy az első két fejezet általános, történelmi igényű, átfogó jellegű, ám a többi fejezet ún. „portré” jellegét sikerült elkerülnie azzal, hogy elvi bevezetővel látta el ezeket a fejezeteket. Ez pedig átvezet egy másik, lényeges mozzanathoz és tényhez, mely egykor és év-
