Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)
30 Kovács Győző kodik, s a jelent illetően is kritikus hangvételű a gondolatmenete. A felvetés is kemény: „Kísért az a szándék, hogy a nemzetállami eszme újabb megjelenését ne a nemzeti elfogultság, hanem az állam mindenhatóságát hirdető marxista gondolkodás és a létező szocializmus számlájára írják.” Hiszen - mondja más összefüggésben, de történelmi vonulatokban - „1945 után ismét ez a »modell«, nemzetállam megteremtése vált meghatározó politikai céllá és a nacionalizmus tenyésztelepévé”.4 Fonod Zoltán - írásaiban visszatérőn - elsősorban újságírónak vallja magát; ennek megfelelően idézi fel a kort, s benne önmaga szerepét is. Egy helyütt így fogalmaz: „...ha az újságírás a történelem percmutatója, akkor ez a válogatás a kisebbségi sorsunk fél évszázadának a meglesett pillanatait tárja az olvasó elé. Ötven év történelmébe sok minden belefér ebből a »sokmindenből« könyvem (Repedések a siratófalon,2005) a legjellegzetesebb pillanatokat igyekszik fölmutatni, azokat, amelyek építőköveivé válhattak a jövőnknek, akár úgy is, hogy csak a »magyarnak lenni, magyarnak maradni« kikerülhetetlen parancsát követték... Nem volt könnyű az emberi bátorság jegyeit felmutatni egy olyan korban, amikor a hivatás kockázatát naponta éreztük. Csak utólagos vigasz lehet a remény: tettünk valamit azért, hogy a lehetetlenen túl is keressük az »ember szépbe szőtt hitét«.” Eleve lemondva a pontos leltár elkészítéséről - vesszük számba Fonod Zoltán írásainak fogalmi meghatározásainak körét. Ha ezt tesszük, ilyeneket jegyezhetünk fel: a történelmet folyamatosan írják, közös dolgaink, önismeret, küldetésben, kisebbségi szerepkörben, nemzeti öntudat - nemzetiségi politika, kisebbségi kérdés, ütések alatt, kisebbségi problémák, haza és jog, őrhelyen, Európa és magyarság, „mit ér az ember, ha magyar”, a történelem futószalagán, szlovák-magyar kapcsolatok, sem rokona, sem ismerőse, Hazánk: Európa, írástudók felelőssége, kisebbségi irodalom, világirodalom, irodalomelmélet és kritika. Ámde Fonod Zoltán nemcsak közíró vagy kritikus, hanem irodalomtörténész is, pedagógus is; és akkor még nem beszéltünk a magyar könyvkiadásban betöltött szerepéről. Köteteinek írásai ezekre a pillérekre épülnek. így érthető, amit az 1956 októberének és az 1968-as Prágai Tavasznak a bukásával feladatának tekintett, hogy ti. „maradt számomra/számunkra a nemes kötelesség: táborba szállni a kisebbségi magyar érdekekért! ...A nehéz helyzetekben Ady Endre szavaival vigasztalódtam, aki egy Móricz Zsigmondnak küldött levelében írta: »érzem, hogy a jobbakat a Sors a hitványok miatt is, megtizedelve, de mégis megtartja«. Ezt bátran vallhatja és vállalhatja a közíró: a publicista, a kritikus, és a Fábryról monográfiát író irodalomtörténész. Irodalomról - kritikáról, irodalomtörténetről - lévén szó, az alapozó munkát elvégezte Fábry Zoltán. Majd - jórészt Fonóddal egy időben, a generációs találkozási pontoknak megfelelően - Turczel Lajos, Csanda Sándor és Szeberényi Zoltán; Pozsonyból nézve: a határokon túl pedig Czine Mihály, Görömbei András és Pomogáts Béla. így igazolódik be, hogy Fonod Zoltán több műfajú és szempontú írásait, ezek „sokféleségét” - végeredményben - két pólus köré lehet csoportosítani:
