Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Fonod Zoltán: „Duhaj kedvek Eldorádója...” (A nyelvtörvény és környéke)
8 Fonod Zoltán ják a beszélt nyelvet. Itt volna az ideje, persze annak is, hogy a kis nemzetek, kisebbségek nagy álmai is reneszánszukat éljék. Az ezredforduló során sokan hittek abban, hogy a kisnemzetek érvényesüléséről sem feledkeznek meg azok, akik sorsukról dönthetnek. Az „Ember az embertelenségben, / Magyar az űzött magyarságban” fogalompárok évtizedei után (Fábry Zoltánt idézve!) eljutottunk odáig, hogy felismerjük, „a kisebbségi magyarság létjogát csak a többségbe ágyazva bizonyíthatja, és nagy közösségi eszmék, összefüggések és igazságok keretében és szolgálatában biztosíthatja”. Minden más, mely csak a „magyar fóbiát” látja, holott a saját „acsarkodásaira” is illő volna odafigyelnie, csak árt az együttélésnek, meg az együttgondolkodásnak is... Távolról sem indokolatlanul Jeremiás próféta szavai jutnak az eszünkbe: „És monda az Úr nékem: Mit látsz te Jeremiás? És mondék: Fügéket. A jó Jügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sőt rosszaságok miatt ehetetlenek... ” Ezt az Úr mondta! ...És itt tartunk ma! Vélhetően nem érdektelen, ha néhány szót szólunk az államnyelvtörvényről. Annak ellenére, hogy jóváhagyták, szövege azonban eddig ismeretlen, csak a „kiszivárogtatott“ találgatások alapján említünk néhány példát. 1. Teljes képtelenség, hogy csak a nyelvet védi a vegyes lakosságú településeken, ahol az államalkotó nemzet nem tudja saját nyelvén megértetni magát, a magyarok lakta környezetben. Kapitális blődli, de mit lehet tenni ilyen otromba félrevezetéssel. A szlovák külügyminisztérium e kérdésben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosát is bevonta a vitába. Knut Volle- baek főbiztos (állítólag!) „hibátlannak“ mondta a nyelvtörvényt. Nincsen új a Nap alatt... Köztudott, hogy az EU „járatlan” a nemzeti kisebbségek számára biztosítandó jogok kérdésében, ezt a véleményt a főbiztos mostani nyilatkozata is megerősíti. 2. Képtelenség az is, hogy szlovák nyelvi vizsgára kényszerítsék azokat, akik az államigazgatásban dolgoznak, illetve tanárok, újságírók, stb. Ez a szándék - enyhén szólva! - diszkriminációs azért is, hisz az érintett személyek végzettségüket Cseh/Szlovákiában szerezték, beleértve egyetemi, főiskolai képesítésüket is. 3. Sértő és megalázó a törvénynek az a kitétele, hogy a szervezetek és a jogi személyek az információs rendszerben és az egymás közötti kapcsolatokban is kötelesek az államnyelvet használni. Kivételt csak a Cseh Köztársaság szerveinek a munkatársai képeznek. 4. Megmosolyogtató, és az „uralkodás“ gátlástalanságaira utal, hogy a városok és falvak krónikáit is államnyelven kötelesek írni, és azt lehet csak magyar /idegen nyelvű fordításban megörökíteni. Az egyházak,vallási közösségek ügyvitele is kötelezően az államnyelvre épül. 5. Külön rendelet szabályozza a földrajzi elnevezéseket, a községek, utcák elnevezéseit. 6. A tankönyvek, tanítási segédanyagok is szlovák nyelvűek, kivételt a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelvén működtetett intézmények képeznek. 7. Emlékművek, emlékoszlopok, -táblák szövegei is államnyelven jelennek meg, és csak utána lehet „idegen” nyelven is feltüntetni a szöveget, azonos tartalommal.
