Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - MARGÓ - Kovács Magda: Dénes Györgyre emlékeztek...
91 MARGÓ Dénes Györgyre emlékeztek ... „Gömörben, Pelsöcön születtem, hegyes-völgyes tájon. Elbűvölő ez a vidék, nehéz elszakadni tőle, s nem is lehet” - a költő Dénes György szavai ezek, melyek, akár a próféciák, igaznak, beteljesedettnek bizonyultak. Hisz hazai földben nyugszik végakarata szerint, s most szerettei és tisztelői, nevét emléktáblába vésve adják tudtára a világnak, hogy innét indult, közülük való, vérében e táj népének vágyai lobogtak. Hol magasba csapva, forró ujjongással, hol meg elcsendesülve, mint a szelíd naplementék a városkát ölelő hegykoszorú felett. Egy nagy világégésből, fájdalmakból, megaláztatásokból ocsúdó korszak szólította őt dalnokául, s ment az ifjú, tiszta szívű gömöri fiú, ifj. Dusík Dániel, hogy Dénes Györgye legyen elárvult, gyökereitől eltépett költészetünknek. A hontalanság és jogfosztottság évei után - melyek elvették szellemi kincseinket, megfosztottak kulturális értékeinktől, anyanyelvűnktől, s emberi méltóságunktól -, valami soha addig nem tapasztalt eufórikus öröm tört fel a meggyötört szívekből, s kerítette hatalmába az emberket. Ez a lázasan forrongó, pezsgő, építői mámor, amely az újrainduló szlovákiai magyar társadalmat és kultúrát jellemezte akkoriban, lett a költői talaja Dénes Györgynek. A „Nyári mezőkön ” című versét, melyet az Új Szó 1949. szeptember 4-i száma - bár még családnevén - közölt, a „harmadvirágzás” lírájának nyitóverseként tartják számon. Annak ellenére, hogy néhány szerző már megelőzte. De az ő versére figyeltek fel leginkább, az ő neve vonult be elsőként a köztudatba, újraindult iskoláink falai közé, hozta meg az olvasók versolvasó s versmondó kedvét. A „Nyári mezőkön” s az utána következő versek a lendületes, lázas, alkotói tevékenység ihletettségének jegyeit hordozzák magukon. Mert mindenki, aki magát valamilyen szinten képesnek tartotta rá, bekapcsolódott a közös mű építésébe. Ami korántsem volt egyszerű. Hiányoztak az alapok. Szellemi építkezésünk jószerint a semmiből indult. Megnyíltak a magyar iskolák, de nem voltak magyar tanítók, nem voltak újságíróink, költőink, értelmiségünk. De lettek. Lettek tanítóink és lettek toliforgatóink, s véghez vitték, amire vállalkoztak. Lerakták az alapokat. Ez a miliő sorsdöntőnek bizonyult Dénes György életében. Huszonhat évesen otthagyja a horkai papírgyárat, ahol - kereskedelmi iskolai végzettsége ellenére - hol laboráns, hol bérfejtő, hol meg kétkezi munkásként kallódott. Útja Pozsonyba vezet az Új Szó szerkeztőségébe. Itt atyai barátra, pártfogóra talált Egri Viktor személyében, aki felismerte benne a született tehetséget, rendkívül erős képteremtő adottságait. Korai versei a falusi világot, a falu világához szorosan
