Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Tóth Elemér versei (Igaz ének, Vers a megtaposott táj énekeséről, Búcsúének)
72 Tóth Elemér versei Vers a megtaposott táj énekeséről Mács Józsefnek szeretettel I Kivert kutyaként éltünk sok-sok évig a sajátunkban - idegen, cseléd. Magyar Bálintok jönnek lám, eléd, s Márton Boriskák szava száll az égig. Új Cséplő Herminek vonulnak erre, s a hazát vesztett Hargitai sir, és Szekeres, akit egy rongy papír űzött el otthonából mindörökre. Te törlesztettél minden adósságot, bús harang szava ível át felettünk, s a temetőkaput nyitva találod. E szélfuvásban mi vesztesek lettünk. Lám, meghurcoltak téged is, barátom, de Gömör népe áll, áll még a gáton! II Aki Gömörből indul, annak a szíve tiszta. A szülőföld varázsa azt hívja, várja vissza. Ahhoz magyarul beszél Sídtől Szepsiig minden. Kövek, virágok, bokrok jajától sír az Isten. Mert megtaposott táj ez - jól tudod, öreg testvér. Hiszen az egyik igaz krónikása te lettél. Te emelted szavaddal, sebeit gyógyítgattad. Bármerről jött a vihar, magára sosem hagytad.
