Irodalmi Szemle, 2009

2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)

Ez volt a Sarló (2)

69

nem értő, a realitások talajától teljesen elrugaszkodott értelmiségi csoportosulás nagyképü fontoskodásának. A programpontokat és az elért valóságos eredményeket összevetve kitűnik, hogy a Magyar Munkaközösség hozzávetőlegesen két éven át tartó mozgolódása vajmi sovány értékeket produkált. A mozgalom szociográfiai tényfeltáró munkálkodásából például csak a következő kiadványokról van tudomásunk: Duka Zólyomi Norbert-Ivánfy Géza-Ludwig Aurél: A Magyar Munkaközösség szociográfiai adatgyűjtőivé. Pozsony 1932; Jarnó József- Szerényi Ferdi-nánd: Tennivalóink a falun. Pozsony 1932; Mónus Gyula-Szerényi Ferdinánd: Bene község jelene és múltja - Szociográfiai tanulmány. Beregszász 1934.47

A Magyar Munkaközösség hangzatos jelszavai, maximalista programcéljai és vezetőinek túlméretezett öntudata ellenére is egy meglehetősen heterogén összetételű és bizonytalan eszmeiségü képződmény volt, amolyan ál-Sarló. Szent-Ivány József kezdetben még úgy-ahogy elfogadható volt a mozgalom vezetői számára, de Szüllő Géza vagy gróf Esterházy János már semmiképp. A mozgalom valójában soha nem volt képes stabilizálódni, és ezért tartósan nem is maradhatott fenn. A „magyar nemzeti”, a „népi” és a „köztársasági” eszmeiség okozta belső feszültségek következtében 1934 tavaszára ezt a kezdeményezést is elérte tényleges elődje, a Sarló sorsa, és csendesen kimúlt. A Magyar írás című lap túlélte ugyan a mozgalmat - utolsó száma 1937 októberében jelent meg -, a Magyar Munkaközösség ekkorra azonban már mindössze emlékként létezett.

Elmondható tehát, hogy mind a Sarló-mozgalom, mind az abból kisarjadt Magyar Munkaközösség zsákutcának bizonyult a felvidéki ifjú magyar értelmiség számára, persze, már akit egyáltalán megérintett ez az eszmeáramlat. Voltak sokan, akik végigjárták mindkét említett mozgalmat, de néhány év elteltével sajnálkozva szemlélték egykori önmagukat és volt eszmetársaikat. Brogyányi Kálmán, a kezdeti évek egyik legodaadóbb és leghűségesebb sarlósa-amint tudjuk, az 1931. március 15-ei budapesti koszorúaffér főhőse - 1938 tavaszán már maga is lehangoló képet festett az egykori Sarló-nemzedékről. Keserűen állapította meg: a lelkes, nemzet- és világmegváltó eszmék hamis bűvöletében élő fiatalok közül többen is egyszerűen kommunistákká váltak, vannak azonban olyanok is, akik még ennél is mélyebbre süllyedtek. Véleménye szerint a Sarló egykori ideológusai közül többen nemcsak hogy eltávoztak a magyarság érzelmi közösségéből - hanem Brogyányi Kálmán megfogalmazása szerint - „a baloldaliság örve alatt az asszimiláció lelki előkészítőivé váltak”.48

Megítélésünk szerint ez volt a Sarló, és ez volt, ami utána következett.

JEGYZETEK

26. Simándy Pál: „A Sarló jegyében.” Magyar írás, 1932. szeptember, 7. sz., 558-559. old.

27. A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig. Pozsony 1932., 9-11. old.

28. Balogh Edgár: Kibontakozik a sarlósok mozgalma. Az Út, 1931. 8-9. sz., 13-14. old.

29. Balogh Edgár: Hét ... I.m. 193. old.

30. Simándy Pál: „A Sarló jegyében.” Magyar írás, 1932. szeptember, 7. sz., 558-559. old.

31. Ankét a csehszlovákiai magyar főiskolai hallgatók ideológiai mozgalmairól. A Jövő, 1932. szeptember-október, 1-2. sz., 34-40. old.