Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)
Ez volt a Sarló (2) 63 című kommunista kultúrpolitikai folyóiratban. „A kongresszus nem újarcú magyarokat, hanem szocialista értelmiséget produkált a magyar dolgozók osztályharca számára. Az egykori polgári lelkesedők, a generációs próféták elmaradtak, s helyettük az osztályharcos magyar szellemiség két képviselője, Barta Lajos és Fábry Zoltán üdvözölte az új elvtársakat.” Kessler Balogh Edgár osztályharcos szárnyalása helyenként szinte már csa- pongásnak tűnik az általa vezetett - helyesebben szólva félrevezetett - Sarló-mozgalom jövőbeli küldetésének taglalása közben. „A Sarló kongresszusa nem állomás, megállás volt - fejtegette idézett beszámolójában hanem a felgyülemlett erők formába öntése, sínlefektetés, váltóbeállítás a közéletbe lépő szocialista magyar értelmiség számára. A dermedt magyar szellemi életben megtört a csend, és a sarlós mozgalom elvállalta a proletariátus oldalán a magyar forradalmi értelmiség esedékes szerepét. A kiéleződő gazdasági, társadalmi, nemzetiségi, politikai és kulturális helyzet Szlovenszkór. a kellő pillanatra felkészült gárdát talál.”28 Az egykori sarlós vezér még az 1960-as évek első felében papírra vetett visszaemlékezéseiben is büszke megelégedettséggel adott számot mozgalma nyílt kommunista színvallásáról. Kertelés nélkül elismerte, hogy találkozásuk a leninizmussal egyáltalán nem a véletlen müve volt. „Leszámoltunk a magyar reakcióval, elítéltük a polgári radikalizmust és szociáldemokrata áloktóbrizmust, visszautasítottuk a csehszlovák kormánykörök csábító karolását, s az érzékenység e remegő állapotában fogékonyak lettünk saját valónk és problematikánk végső - lenini — értékelésére” — ismerte be három évtized múltával - és a lenini-sztálini kommunizmus fekete krónikájának ismeretében - a gyógyíthatatlan bolsevik harcossá vált Kessler Balogh Edgár.29 A sarlósok - leginkább maga a vezér - tehát úgy érezték, hogy most már igazán ők fogják diktálni a tempót, és ők fogják megtermékenyíteni az egész magyar fiatalság lelkét, persze nem csak Csehszlovákiában, és nem is csak Erdélyben és a Délvidéken, de még a csonka hazában is. Ez azonban önámítás volt a javából. „Sarló” voltaképpen nincs is többé, csak kommunista párt, amelynek ezentúl sarlós tagjai is vannak” - konstatálta egy évvel az 1931. évi szeptemberi kongresszus után a már idézett Simándy Pál. „Nem is értjük, hogy a párt keretein belül mi célja van ma már a külön Sarló elnevezés használatának, s mi értelme a klikkszerü ténykedésnek.” Simándy szerint a Sarló az 1931. évi kongresszuson „a kommunista párt által elnyelette magát, és most annak gyomrában bátortalan ügyességgel próbál szabadmozgásokat végezni”. Kitűnő érzékkel tapintott rá a lényegre: „Jónás érezhette úgy magát a cethal gyomrában.”30 A sarlós vezért azonban csak egy szűk klikk volt hajlandó követni osztályharcos marxista vonulásában. Híveinek és szimpatizánsainak többsége egyszerűen hátat fordított a mozgalomnak. A vezetőség azonban valószínűleg fel sem fogta azt a kudarcot, amit „a proletariátus osztályharcos mozgalmához való csatlakozás” jelentett számukra. A Sarló 1931. évi szeptemberi kongresszusa után egy évvel - 1932 őszén - „a csehszlovákiai magyar főiskolai hallgatók ideológiai mozgalmairól” rendezett ankétot a vezetőség még harsány sikerpropagandának szánta. A kongresszus óta eltelt egy esztendőt például nagyon eredményes és termékeny periódusnak tartották. Magasra értékelte például az akkor mindössze 22 éves bölcsész, Dobossy László előadását az ősz-
