Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Tőzsér Árpád: A hely szelleme (Gyüre Lajos Kassai Napló c. monográfiájáról)
Posonium Irodalmi és Művészeti Dij 2009 49 A hely szelleme (Gyüre Lajos Kassai Napló c. monogájiájáról) Az antik ember számára az volt a valóságos létező, aminek istene volt. Ma a genius loci kifejezésen egy hely szellemiségét értjük, a régi rómaiak afféle őrző istenséget, a hely, tárgy vagy dolog létét igazoló valóságos szellemet értettek alatta. Újabban viszont mintha sem szelleme, sem szellemisége nem volna a helynek. Talán a provincializmus vádjától való félelmünkben, a helyről, születésünk vagy mindennapjaink teréről keveset beszélünk, nem teremtünk számára sem szellemet, sem szellemiséget, s nem vesszük észre, hogy ezzel azt (s részben magunkat is) nem létezővé degradáljuk. A sok évvel ezelőtt költőként induló Gyüre Lajos kezdettől fogva a különböző helyek szellemiségének a jegyében alkot. 1959-ben, költői indulása idején Fábry Zoltán azt írta róla, hogy a legjobb verseiben „ balladára hangolt faluszo- ciográfus ”, de későbbi verseiben is sok a hagyományos természetleírás, az élettel és terével való érzelmi szolidaritás. Történelemtémájú drámáiban, s leginkább irodalomtörténeti szempontú dolgozataiban, helytörténeti monográfiáiban pedig teljességgel a hely, elsősorban az északkeleti Felvidék, a későbbi kelet-szlovákiai régió hagyományai érdeklik. Ebbe az érdekődési körbe vág bele a a szerzőnek a tavaly, 2008-ban, a Madách-Posonium Könyvkiadó gondozásában megjelent Az alsószoknya alkonya c. Kassai Napló-monográfiája is. Az „alsószoknya alkonyát" (az Ady-versből vett kép itt azt akarja jelenteni: az 1919-es álamfordulatot) a magyar irodalom decentralizációja követte, s az új államhatárokon túl is erős, életképes irodalmi fórumok születtek. Ezek egyike volt a most monográfiában tárgyalt kassai lap. A „Kassai Napló (1919-1929): politikai napilap"- írja róla szűkszavúan az Új magyar irodalmi lexikon. A jeles felvidéki periodika azonban a kortárs írók számára (Magyarországon épp úgy, mint Szlovákiában) elsősorban a Kassai Napló Vasárnapja c. irodalmi mellékletet jelentette, amelyről ma, 2008-ból visszatekintve, túlzással és eufemizmussal persze, akár azt is mondhatnánk: a Nyugat volt kicsiben. S nemcsak azért, mert egy ideig (1922 decemberétől 1923 októberéig) ugyanaz az Ignotus volt a belső (és sokáig külső), meghatározó munkatársa, aki akkor egyidejűleg még a Nyugatot is főszerkesztőként jegyezte, hanem azért is, mert a két lapnak nagymértékben a munkatársi gárdája is azonos volt. A Vasárnap állandó szerzőinek a névsora az emigráns írók (Ignotus, Barta Lajos) mellett Kosztolányi Dezsőtől és Karinthy Frigyestől Szép Ernőig és Tersánszky J. Jenőig terjedt. A Kassai Naplónak ezt a rendkívüli jelentőségét érzi meg, emeli ki s dolgozza föl szakszerűen, filológia felkészültségei Az alsó szoknya alkonyában Gyüre Lajos. A kötet monográfiának kicsit rendhagyó, hisz a Kasai Naplónak, a „politikai
