Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kálmán Gábor: Kitörni önmagunkból... (Beszélgetés Fonod Zoltán főszerkesztővel)
Beszélgetés Fonod Zoltán főszerkesztővel 87 * Az elmúlt 50 évben kik álltak, és kik állnak ma legközelebb az Irodalmi Szemléhez ?- Ötven év történelme tanúsítja, hogy a „lenni vagy nem lenni” hamleti monológja sokszor kísértette - különösen az utóbbi évtizedekben - a lapszerkesztést, a folyóirat azonban hűséggel szolgálta a kisebbségi irodalom érdekeit, s megőrizte erényeit. Joggal mondhatjuk, a folyóirat három írónemzedék felnevelésében vállalt nem lebecsülendő szerepet. Az Irodalmi Szemle „alapozói” között ott találjuk Dobos Lászlót, Tóth Tibort, Monoszlóy Dezsőt, Duba Gyulát, Tőzsér Árpádot, Koncsol Lászlót, majd a fiatalokat, Zalabai Zsig- mond, Varga Imre, Tóth László, Kulcsár Ferenc, Hizsnyai Zoltán, Csanda Gábor, Csehy Zoltán és mások személyében. A kiszámíthatatlan „széljárások” ellenére ők is segítették azt a törekvést, melyet Fábry Zoltán köszöntője, útravalóként, egy Ady-strófával úgy fogalmazott meg: „kendőtök legyen ékes zászló”. Abban, hogy az Irodalmi Szemle viszonylag rövid idő alatt „Kelet-Közép-Európa számon tartott irodalmi folyóirata lett”, meghatározó szerepe volt annak, hogy kitűnő munkatársak segítették a lap megmaradását. Ma már három irodalmi lapja van a kisebbségi magyar irodalomnak, Szlovákiában. Nagyzolás nélkül elmondhatjuk, az Irodalmi Szemle ma is nyitott minden irányzat számára. Elmondhatjuk azt is, sosem akartunk „császárokat”, politikai percemberkéket szolgálni, s kevés kivételtől eltekintve nem a „szekértáborok” vagy az irodalmi divatok és irányzatok hóbortja szerint szerkesztették a lapot, hanem azzal a szándékkal, hogy a lap életünk, irodalmunk legjobb eredményeit tegye közkinccsé. Mert ha a szellemi létezés egyetlen módja „az önmagához való hűség és nyitottság” (Márai Sándor), akkor a szerkesztés feladata az is, hogy nyitott legyen a jó müvek előtt, függetlenül attól, milyen kánon szerint íródtak. * Milyen példányszámban jelenik meg a folyóirat, mekkora az Ivasótábora, csökkent, vagy növekedett az utóbbi években?- Ma már valamivel „jobb passzban” vagyunk, mint másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a túlélés volt a szerkesztés fő gondja. Duplaszámokat kellett kiadnunk, hogy túléljük a hatalom ostobaságait. A példányszám kérdésében azonban (akárcsak más kiadóknak!) most is gondjaink vannak. Míg a nyolcvanas évek derekán három - három és félezer volt az Irodalmi Szemle példányszáma, a megváltozott körülmények között háromszáz - négyszáz körül szerénykedünk. Nem vigasztal bennünket, hogy a szlovák irodalmi lapok példányszáma is viszonylag alacsony. Minthogy internetes elérhetőségünk is van, feltehetően az olvasók számát ez is gyarapítja. A szorzószám azonban mindenképpen kevés. Elvétve jut el a folyóirat az iskolák, művelődési házak, egyetemi tanszékek, közkönyvtárak könyvespolcaira. * * Hadd tegyek fel egy-két gyakorlatiasabb kérdést is: Miből tartja fenn magát a lap, és mennyit tud egy ilyen múlttal rendelkező külhoni irodalmi folyóirat fizetni például egy versért?-A szlovákiai állami szervek és a magyországi kulturális kormányzat támogatása a mentsvárunk és a megtartónk. Fontos ez azért is, mivel a kiadónak a folyóirat kiadásából nagy bevétele nincsen. Szándékosan tartjuk a régi szinten a lap árát is (20 korona, azaz 0,66 Euro), tudatosítva, nem büntetni akarjuk az olvasóinkat, hanem eljuttatni hozzájuk a magyar szót, a magyar irodalmat.
