Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.
70 Grendel Lajos a cigány olyan új zene olyan új zene sosem is lesz kisgyerek vigyázza úgy lombfűrészének egyszál élét ahogy húzta olyan új zene olyan új zene sosem is lesz ahogy körülfűrészelte koponyám hadd hűtse a vattásán hulló hó ami már úgyis lehűthetetlen magának hegedült meg ne fagyjon a váróteremben megfagyott csak a mozdonyon konyult le szították a tüzet az ördögök csak a mozdonyon konyult le a kezében a vonó olyan új zene olyan új zene sosem lesz Tandori Dezső (1938). Noha életműve már most könyvtárnyi terjedelmű, s mint a magyar lírában a hetvenes évek elején végbement paradigmaváltás központi alakjának, hatása a kortárs magyar líra beszédére óriási, e roppant mű átfogó feldolgozása egyelőre várat magára. Tandori lírája folyamatos vita tárgya, annak ellenére, hogy e líra jelentőségét mint korszakhatárét, senki nem vonja kétségbe. „Tarján Tamás a Tandori-életmüben három periódust különböztet meg: A Töredék (Töredék Hamletnek, 1968) periódusában az élet múló. De szerves része, a halál prezentálódik; a Talált tárgyban {Egy talált tárgy megtisztítása, 1973) a még múlóbb szerves rész, azaz maga az élet a »téma«; az összes többi, máig megjelent Tandori-kötetben a legmúlóbb szerves rész, a perc a költői vizsgálat tárgya.”W) Tőzsér Árpád, elfogadva Tarján Tamás periodizációját, e periodizációnak másféle megokolását is lehetségesnek tartja: „a Töredék az egzisztencialista halál és én-vesztés [...] elmondhatatlansága, a Talált tárgy a »némaság mi helyett?« Dilemmája, a többi kötet a »mi?« (mi veszett el?) kompenzálása.”(32) Tézis - antitézis - szintézis? Az első kötet mint az elvont tárgyiasság líraeszményének az én-vesztésig elvitt végiggondolása, amely után csak a visz- szafordulás vagy az elnémulás következhet (a becketti határpont).
