Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Balázs F. Attila: Új poétikai modell a román költészetben
64 Balázs F. Attila Új poétikai modell a román költészetben A XX. század elején és a két világháború között, a román irodalom és ezen belül a költészet látványos fejlődésnek indult, olyan nemzetközileg is ismert és elismert személyiségeket adva, mint Ion Barbu, Lucian Blaga, George Bačovia, vagy az avantgárd szerzők: Stephan Roll, Tristan Tzara, Ilarie Voronca, Gellu Naum, akiket méltán lehet nyugati kortársaikkal egy sorban említeni. A kommunista rendszer bevezetésével (1946) a román irodalom képe drasztikusan megváltozott. A proletkult és a szocialista realizmus lezüllesztette, megfojtotta az irodalmi folyamatokat. 1960-ig az irodalmat a vezetők dicsőítése, a munka és a termés dicsérete helyettesítette. A 60-as évek végén kezd magához térni a költészet, ám az olyan szerzők, mint Nichita Stanescu csupán nyelvi és filozófiai szinten képes megújítani a lírát, miközben a csaták a stílus, a modor, és nem a lényeg körül folytak. A nyolcvanas években tűnik fel egy új generáció, amely nem épül be az irodalmi struktúrákba, hanem a rendszer ellen fordul. Az előbbi években is itt-ott felütötte fejét a lázadás szelleme, de ezek elszigetelt próbálkozások voltak. A 80-as években tömegesen lépnek fel az írók, ezért nem lehetett elfojtani mozgalmukat, csupán közlési lehetőségeiket tudták leszűkíteni. A nemzedékhez tartozó lírikusok az előző generációval szembefordulva, a két világháború közti időszakból választanak maguknak modellt (Tudor Arghezi, George Bačovia), vagy Nichita Stanescu lírájából indulnak ki, de az igazi példakép Ion Luca Caragiale. A valamivel idősebbek közül Mircea Dinescu, Geo Dumitres- cu, Petre Stoica, Mircea Ivánescu, Leonid Dimov, Emil Brumaru, §erban Foartá stílusát'tartják vállalhatónak. A 80-asok lázadása nemcsak ideológiai jellegű volt, hanem jelentős mértékben esztétikai is. Szakítottak az európai modellekkel, és az amerikai irodalmi folyamatokra kezdtek figyelni. Az ő költészetükben tükröződnek először a társadalmi folyamatok, jelennek meg a posztmodern eszközök, hatások (játékosság és irónia, nyelvjátékok, onirizmus, minimalizmus, pszeudovízió, cinizmus, nihilizmus). Az új nemzedék elhozta a román költészet várva várt megújulását. Ám távolról sem volt egységes a 80-as évek költői rajzása. Többféle irányzat, stílus, felfogás érvényesül, amelyeket az egyének temperamentuma, ízlése, földrajzi-kulturális meghatározottsága, a hagyományok kisebb-nagyobb hatása is befolyásol. Ezért
