Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Kozsár Zsuzsanna: Phaidra (Ki vagy te?, Ágy és vágy, Fohász, Magával ránt, Obulus, Phaidra halott, Az utolsó szó jogán, Égre kiáltó, Hullámok)
Phaidra 49 Az utolsó szó jogán „ Mocsok ne érje énmiattam férjemet. ” Szeretve tisztelt hitvesem, Thészeusz! Tudom, fájdalmat okozok neked halálommal, de nagyobb lenne fájdalmad és szégyened, ha életben maradnék. A csapás, ami engem ért, és általam téged is, keserűbb a halálnál, és nem nézhetnék többé a szemedbe, nem ülhetnék többé asztalodnál, nem fekhetnék többé ágyadba anélkül, hogy megvetésedet ne érezném. Szeretve tisztelt hitvesem, ne haragudj rám. Amit most elmondok neked, nem fog jólesni, és magamnak is nehéz erről beszélnem. Fiadról van szó, Hippolütoszról. Szemet vetett rám már régen, és én remegve érzékeltem vágyát. Kitértem útjából, hűvösen viselkedtem vele, igyekeztem mindig tudtára adni, hogy anyjává váltam, és ennek megfelelő tisztelettel kell velem bánnia. De ő nem a te hitvesedet látta bennem, Thészeusz, hanem a nőt, akit megkívánt. Többször is megkömyé- kezett, bujkálnom kellett előle. Legjobban olyankor féltem, mikor egyedül hagytál, mert ágyasaiddal mulatoztál. Nem volt alaptalan a rettegésem, Hippolütosz egy alkalommal bejött hozzám, és beszennyezte hitvesi ágyadat. A magzat épp annyira az övé is lehet, ahogy a tiéd. De nem az állapotom miatt választom a halált, hanem azért, mert elveszett a tisztességem, és vesztemet az okozta, aki neked a legkedvesebb: a fiad. Bizonyára hibát követtem el, ha akaratlanul is vágyat ébresztettem benne, pedig távol áll tőlem a szerelem, ezt te tudod a legjobban. Nem élhetek tovább azzal a tudattal, hogy hidegségemmel is romlásba viszem a nemes férfiakat magam körül, nem élhetek tovább, mert jelenlétem éket verne apa és fia közé, és pusztulást okozhatna. Hát inkább én pusztuljak, hiszen én vagyok mindennek okozója. Nem élhetek tovább, mert megvetem magamat. Szeretve tisztelt Thészeuszom, elmegyek az alvilágba, ott talán megtalálom nővéremet, Ariadnét, ott talán megtalálom a békét is, te pedig szeretőbb, for- róvérübb asszonyt emelhetsz magad mellé a trónra, aki boldoggá tesz, ahogy én nem tudtalak boldoggá tenni, pedig megérdemelted volna. Ne haragudj hát rám, ha elhagylak, mert méltatlanná váltam hozzád, de így tudlak csak megkímélni attól, hogy rajtam vagy fiadon bosszút állj. Megőrzőm szívemben szereteted. Phaidra Égre kiáltó „O jaj nekem, jaj, engem boldogtalant, hogy megrohant a kín!" Sors istennői, ti kegyetlen moirák, miért fontátok be életem fonalába a labirintust, melyben az idők végezetéig kell bolyonganom? Miért hagytátok, hogy eldobjam magamtól Ariadné gombolyagát, hogy eldobjam magamtól Ariadné szerel-
