Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Gyüre Lajos versei Állunk védtelen, Tanítgatjuk gyermekeinket
38 Gyüre Lajos versei-íAf* \ i ” Állunk védtelen Tóth Elemérnek barátsággal Állunk védtelen mint dolgát végző barom, szánalmas testünk ha kitárjuk csupa rom A szálfatermet és az izgága velő hogy összecsuklott s a terheket cipelő gerinc hogy hajlik egyre lejjebb és lejjebb orrunk földet ér mint a szaglászó ebnek. S az élveteg bot mi hajdan szögként éledt csúfos rongydarab szánalmas semmivé lett. És a löttyedt bőr a büszke hajkorona fésű se kell már pilises nap rokona a fej úgy billeg a legörbedő nyakon, mint tönkreázott öreg kajla kalapom. Fürge nővérek ágytálat visznek-hoznak, ringó lépteik szívünkre rátaposnak. Tanítgatjuk gyermekeinket Vida Gergelynek atyai barátsággal Istenem! Hát hogy beszélsz már megint!? mondtam már, hogy nem köll, hanem kell, és nem nízű hanem nézel és ülj szépen az asztalnál ne rugdosd a széket és edd meg a levest, és ne idegesíts,
