Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Szalay Adrianna: A leírás problematikája (Gozsdu Elek és August Strindberg) (tanulmány)
34 Szalay Adrianna berg Lillyjének férje (59): Látod, mama — szólt — az irántad érzett szerel- (hm, ez a szó túlerős), az irántad érzett vonzalmam az évek során fejlődésen ment át, mint mostanában mondani szokták. Kifejlődött, kibővült: eleinte csak egy egyént foglalt magába, később a családot, mint egészet. Most már nemcsak rólad van szó, mint e- gyénről, nem is a gyermekekről, hanem az összességről... ’’ Gozsdu kiélezi az ironikus zárást, s félbehagyja az elkezdett drámai dialógust. Lili kimondja, hogy fél az örömtelen élettől, majd mintegy álomból ébredve a francia menülap tanulmányozásába fog derülten. A zárómondat allegóriában hozza vissza a megkezdett drámai dialógus atmoszferikáját: „A hideg, őszi eső pedig egyhangú locsogással csak esett, csak esett tovább... ” A Wiener Sezession első kiállításának plakátja Gustav Klimt Theseus és Minotaurus plakátja (1898) egy nagyfokú ellentéttel indít, s a plakát nagy arányú üres felületét s az alakok ellentétének feszültségét indokolták hihetetlenül modemek. Gozsdu novellája is ilyen ellentétekből építkezik. Megteremti az oroszos, vagy akár ibseninek is nevezhető hangulatot a novella nyitásában, majd iróniába fojtja. Ami Klimt plakátján a kifinomult hajlékony vonal az alakok ábrázolásában, Gozsdunál az esős környezet- és hangulatrajz. A plakát üressége pedig a novellában az irónia érvényesülése, és ezzel eljutottunk az iróniáról tárgyalt fejezetben említett egyik lehetséges iróniaértelmezéshez, miszerint az abszolútum korlátozott megnyilatkozását jelöli. A kollázs, illetve a plakátművészet elemeit emlegetve látható, hogy a kép mindig konkrét, szemben a szóval, ami egy elvont gondolati tartalom kifejezése. És mivel ez a tartalom komplex, ezért a szó mindenképpen absztrahálás eredménye, nem fejezheti ki hát a teljességet. Hogyan irom le akkor azt, amit érzékeltetni akarok? - vetődik fel a kérdés. Thienemann szerint (78) a művész különféle lehetőségek közül választ, s ez mindig meghatározott értékalakzathoz kötődik. Az értékelés végül is ugyanúgy megszűri a tapasztalatot, mint a megfogalmazás, és csupán korlátozott gesztuskészlet áll rendelkezésünkre. Thienemann ezért az iróniát általános értékszerkezeti formaként tartja számon. Egyes kommunikációelméleti megközelitések szerint5 a stílussal már eleve értelmezzük a közölt tényt, s az irónia fegyverével fölékerekedhetünk a mondandónknak. A házaspár dialógusa nem tud folytatódni, nem tudják definiálni és megragadni az örömteli életet, mert nem lehet beszélni róla, csak átérezni. Ezt ironikusan érzékelteti Gozsdu a szereplők menülap-tanulmányozásával, a másik minőséget pedig az iróniában működő heteronómia érvényesítésére a szecesszió üvegművességéhez hasonlóan érzékelteti, mely a szín- és fényhatások irizáló játékán alapul. Megteremt egy atmoszférát, mely úgy működik a prózában mint az omamens, mint kompozíciós eszköz az üvegművességben. Gozsdu fényre apelláló kifejezései: sűrűn szitáló, apró esőcseppek, színgazdag szőnyeggel leborított kicsi dívány, fehér csipkepompa, fénylő barna haj, ragyogó fekete szem, villogó szem, égető, kínos vágy, fényes, feszes rokokó, fényes palota. Az irónia kontextusára tevődik a hangsúly tehát, s az irónia viszonyítástere kívülre is kerülhet a szövegen. Gondolhatunk a századfordulón
