Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Popély Gyula: Ez volt a Sarló (1)
22 Popély Gyula Budapest főkapitány-helyettese azonban figyelmeztette a kérelmezőket, hogy a jelzett intenciójú koszorúzás minden valószínűség szerint kedvezőtlen fogadtatásra találna a magyar közvélemény részéről és ellentüntetéseket válthatna ki, ami semmiképpen nem lenne kívánatos. Ezért megkérte a két sarlós ifjút, hogy álljanak el koszorúzási szándékuktól. Terebessy János és Vargha Imre ellenvetés nélkül elfogadták a főkapitány-helyettes „tanácsát”, és egyetértésükjeiéül a következő szöveggel egészítették ki eredeti beadványukat. „Bejelentem, hogy folyó hó 15-ére tervbe vett Petőfi-szobor megkoszorúzásától elállunk. Budapest, 1930. március hó 13-án. Ifj. Terebessy János s.k., joghallgató.” Eddig ez így rendben is lett volna, az ügynek azonban lett egy szerencsétlen kicsengésű folytatása. Miután a Petőfi-szobor tervezett megkoszorúzása meghiúsulni látszott, Kessler Balogh Edgárék Pozsonyból haladéktalanul Budapestre küldték Brogyányi Kálmánt, aki a koszorút kivitte a Kerepesi úti temetőbe, és ott letette Táncsics Mihály sírjának talapzatára. Beszéd nem hangzott el, Brogyányi azonban egy borítékban a következő „üzenetet” mellékelte a koszorúhoz: „A csehszlovákiai magyar új nemzedék Sarló-szervezete történelmi hivatásának szimból- maként helyezi e koszorút a magyar, szlovák, cseh, román, horvát és szerb nemzetek színeivel Táncsics Mihály sírjára. A Duna-medencei kis népek egymásrautaltságát és közös történelmi sorsmegoldását kerestük Kossuth Lajos szellemében, akarván 1848 forradalmi vívmányait.”18 Csínytevés volt ez a javából, de ez önmagában véve még nem kavart volna országos botrányt, ha egyes baloldali politikai korifeusok nem dagasztják azzá. Az egész ügy voltaképpen azáltal nyert nem kívánt politikai töltetet, hogy Farkas István szociáldemokrata párti országgyűlési képviselő 1930. március 18-án a magyar országgyűlésben interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez a következő szöveggel: „A csehszlovákiai területen élő magyar egyetemi iíjúságnak »Sarló« szervezete március 15-én Petőfi Sándor szobrára koszorút akart helyezni és abbéli szándékát bejelentette a budapesti főkapitányságon. A főkapitányság megtiltotta a Csehszlovákiából erre az alkalomra átjött két magyar egyetemi hallgatónak, hogy a koszorút Petőfi Sándor szobrára helyezzék. De nemcsak megtiltotta, hanem reverzálist is vett tőlük, hogy nem fogják ezt a koszorút Petőfi szobrára helyezni. Milyen szempontok és milyen okok vezették a rendőrséget, hogy nem engedte meg a Csehszlovákiában élő magyar egyetemi ifjúságnak, hogy Petőfi Sándor szobrát megkoszorúzzák?”'9 Másnap, 1930. március 19-én Scitovszky Béla belügyminiszter válaszolt a szociáldemokrata képviselő kimondottan botránykeltési szándékkal benyújtott provokáló interpellációjára. Tényszerűen előadta a főkapitányság eljárásának hiteles történetét a koszorúzási kérelemmel kapcsolatban, és megállapította, hogy szó sem volt rendőrségi tiltásról, elvégre az érintettek maguk álltak el eredeti szándékuktól. Az érdemi válasz megadása után azonban a belügyminiszter magával a sarlós mozgalommal kapcsolatban is kifejtette sommás véleményét. „A Sarlósok cím mögött
