Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Judita Kaššovicová: A csend világa - Csölösztő (vers) (Fordította Tóth Elemér)
A csend világa - Csölösztő 13 XXX Meglehet, csupán a világűr istenének követei vagyunk. Toronyházak ablakainak üvegezésére küldöz bennünket, és átfogó íves tetőt ácsolni planétánk fölé. A templomok iránti belénk kódolt érzék megőrzi a barokkot és minden sajátos stílust. Egyre nyúlánkabb leszármazó ttaink tisztelettel simogatják majd a templomtornyokat, és arról beszélnek, milyen gyanútlanok voltak a történelem előtti korok emberkéi, mikor a boldogságot a szabad, esős ég alatt keresték. xxx Halott édesapánk, az ür ablakában áll. Pirókokat etet. Szép piros begyükkel kezét melengetik. Testvér, nézz az égre, nehogy, nehogy lekésd a percet, amikor kigyullad majd a fény. xxx A képet hímező férfi
/
