Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Petrik Emese: „Marasztaló Aranykor” - a női nemesség (tanulmány)
Petrik Emese leányzó. Két szótagból tevődik össze le- és li- a második szótag az anya megrövidülése. A leány szó összefüggésbe hozható a hajnalcsillaggal. A leánykérés napfelkelte előtt kellett hogy megtörténjen, mert ha a kérő később jött komolytalannak tartották. A Hajnalcsillag még az éjszaka részét képezi. A mitológiai vonatkozásban „az Alvilágban, Atlasz közelében van az a palota, amelynek rézküszöbén találkozik egy futó pillanatra a Nappal és az Éjszaka, akik úgy váltják egymást, mint Castor és Polydeukes”. A réz még a mai napig is a Kaukázusban élő népek leányai öltözékének szoros tartozéka. A leányt első menstruációja után, termékennyé válásakor valamilyen módon beavatták a nőiség misztériumába. Ekkor vált éretté, hogy elsajátíthassa a kenyérsütés tudományát. E szertartás felnyitotta a nőiség titkát: az élet misztikus megváltozása, ill. megváltoztatásának megismerését. A búza életfogalomként szerepelt. Nem búzáról, hanem életről beszéltek. A lisztté őrölt búzamagok kelesztése utal annak „új életté” történő átváltozásáról, ami a női tűz által felforrósított kemencében/méhben történik. Az élet innen a női test melegéből és sötétségéből kel fel, világosodik fel. Nyelvi szimbólumainkban a lány virág, virágoskert, kiskert, piros rózsa, pünkösdi rózsa, fehér rózsa, azaz a megújuló természeti környezet legszebb időszakának virágos jelképei. Nincs olyan ember a világon, akihez mélylelkületűbben ragaszkodnánk, mint az Édesanyánkhoz. Az emberi lény labirintusait csak ő ismeri. Ő adja önmagából a legtöbbet, ő a lélekben is a legközelebb álló. A megismerésnek ezt a minőségi fokát, a sejtekig való együtt-érzésre, együtt-vérzésre, együtt- lélegzésre csak az Édesanya képes teljes lényűségével. Ő érti lelkében és lénye mélységéig is szülöttjét, mert az Édesanya már lényegisége átalakulása, metamorfózisa során beavatottá vált. A haldoklók, a hős kemény katonák azokban a létösszegző pillanatokban, amikor nem ők törnek előre az élet frontvonalán, hanem a végzet tör rájuk, mindannyian az Édesanyjukat hívják. Az ember számára elmúl- hatatlan élménnyé vált, hogy segíteni rajta csak az Édesanyja tud, aki őt lélek- mélységében érti. Ebből az ősélményből lett a Mária-kultusz. A magyar költészetben Szűz Mária az Isten anyja kultuszában él tovább az anyaméh, a Boldogasszony, a férfi és női egylényegűség, az életet és az élelmet átadó mell, a szent nász szimbolikájával. Weöres Sándor számos versében jellegzetes attribútumaival együtt jelenik meg az anyaistenség. A kis istenanya című versében „Én vagyok a vaskos törzs, a virágfakadás, / rajtam újulnak mindenek [...]. Én vagyok a termőföld, eső-járta és meleg" a természet és az ember szimbiózisának misztérium feltárása. Az anyaistenséghez fűződő könyörületesség anyaölét is jelent. Az életet és az életet hordozó női misztériumot is csak szeretettel lehet megismerni. Az ész képtelen rá. A nőről nem mint tárgyról van szó, hanem mint élő lényről és a hozzá kapcsolódó szimbolikáról. A nő se ne tárgyként élje meg magát, mert a mindenség ereje van benne. A nő élteti az átalakuló folyamatokat: láncreakció módján egymásba robbanó energiák folyama.
