Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Ady Endre: Ki látott engem?, A vállad, a vállad, A kimérák istenéhez, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, A rabbiság sorsa

4

Ady Endre versei

Mikor, még mint kicsi nebuló, Templomban diktáltam a zsoltárt,

Már akkor bűntársam valál,

Már akkor is fölbújtóm voltál.

Éreztem viharos kezedet,

Mely fiatal hajamat tépte:

Te voltál az elindítóm S kell, hogy te légy utamnak vége.

Az én ügyem a te ügyed is,

Hogyha hívedet meg nem tartod,

Nem hisz benned majd senkisem:

Isten, Titok, elő a kardod.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Számban nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott, Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban,

Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben.

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édes anyámat, Fiatalságomat és bűneimet,

Köszönöm a kétséget, a hitet,

A csókot és a betegséget.

Köszönöm, hogy nem tartozók senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok,

Számba nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem,