Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Duba Gyula: Emlék és humor. A múlt - a nevelés (h)őskora (esszé)
47 Duba Gyula Emlék és humor A múlt - a nevelés (h)őskora 1 Gyerekkori emlékeim, a legrégibb élmények a kinevetésről tanúskodnak. Mintha a kárörömről mesélnének. Nem a felszabadult, az önmagának való, szinte céltalan örömről szólnak, hanem inkább a csúfolódás, a kinevetés rokonai! Gyerekkorunkban kinevetünk, mások kárára mulattunk. De ez egyben arra is utal, mintha a káröröm a nevetés természetes, elemi vonása lenne. Jó kinevetni, ha valaki hasra esik, ráfizet valamire, önzésében csalódik vagy elbukik törekvésében, hagyja rászedni magát, a fölény önzése lenne a nevetés? Mintegy büntetés, hogy az illető ügyetlen volt, miért nem vigyázott vagy miért vágyott többre, mint amennyi jár neki? A nevetés valóban feddő s ily módon javító szándékú lenne? A gyerekkori nevetés erre utal. Ilyenkor még ösztönös, fiziológiai, s kevésbé szellemi jelenség, a test, a szervezet egészségének a biztosítéka, a lélek születésének előjele. Inkább testi szükséglet, mint spirituális mulatság. Gyerekkori komikumélményeim a humornak ezzel az egyszerű és elemi fajtájával kapcsolatosak, a kinevetéssel, amely a rászedés, kicsúfolás és a rossz tulajdonságra való reagálás eredménye volt. A szellemi mulatságnak nevezhető irodalmi humor más természetű. De már most jelzem, a fenti „ősi” indítékok ebben is megtalálhatók, bár mintegy humanizált formában. Mindenek előtt több benne a megértés! S a kinevetés is megbocsátóvá, jólelkü mosollyá szelídülhet általa. De még a kicsúfolásnak is valami nemesebb célja lehet benne. A kinevetés aktusa azonban nem tűnik el egészen, alapvonása marad. Nem is tűnhet el, mert a humor keltette nevetésnek - mosolynak - lényegi elemét jelenti, a nevetés okozta jó érzést, a fölényérzetet! A nevető ember fölényben érzi magát a kinevezettel szemben. Olyan fölény ez, mely azonban nem valamiféle elégedettséggel és diadalérzettel tölt el, hanem a magasabbrendűség megértő jóindulatával, a szellem bölcsességével, amely számára elnéző együttérzést, humánus megértést javasol. Az irodalmi humorral való találkozásom korai, szerencsés véletlen volt. Tízéves lehettem, régi újságokat és öreg könyveket olvasgattam a padláson. Huszadik század eleji írásbeliséget vagy még régebbi nyomtatványokat. Füzetszerű, igénytelen könyvecske került a kezembe, Karinthy Frigyesnek egy olcsó kiadású müve, a címére sem emlékszem már. Néhány rövidebb humoros írása volt benne s egy hosszabb Verne-paródiája: A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig. Akkor meséket
