Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Egerpataki Ernő versei Sötét nap, A felhő, A legelőkön túl, Ritka madárfütty és ..., Csendbe olvadva, Megkésve úton
72 : ^Jatg^aap^i^vv? •:. Egerpataki Ernő versei Sötét nap Nézd, fehér a hajam és távolodó a hajóm... És egyre gyarapodó, súlyosbodó a bajom. Mi régebben hevített, mint, még a szerelem is, szívem elült, Haragom, indulatom, tompává csendesült. Mit akarsz hát még tőlem, élet? Titkomat? Az sincs már; sem kiadott, sem féltett. Mit akarsz? Maradék erőt gyengülő embertől? Láthatod, egy hosszú nap után fejem is alig emelem föl! Hidd el végre, és makacsul ne gyötörj; békésnek tűnik nekem már minden gödör. Nem látod, miben életvizet meregettem, kilyukadt a vödör! Csak az alja tartja valamennyit, és ezt tudni nem nagy gyönyör! Nézd sötétülő ráncaimat, foltosodó eres kezem! Lásd a rettenetét bennem és azt is... már-már jóvá lettem! Orvosok határozzák meg életem s mondják, mit étkezzek, rossz szívem meg, hogy már csak emlékeimben vétkezzek. Ha elgondolom: a természet volt templomom s maholnap csak az ablakból nézem, mert nem járhatom...
