Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Végh Péter: Balsors (novella)
70 Végh Péter- Igen, látom.- Nem értem, hogy tudott az a nagy férfi ebbe a picinyke székbe beleférni? Teljesen magamon kívül voltam a meglepetéstől és az örömtől.- Te újra látsz? Valóban látod azt a széket? - kérdeztem, válaszra sem méltatva őt.- Látom. Egyrészt azért, mert éppen fényárban úszik, másrészt azért, mert látni szeretném! Már annyit hallottam róla, ezért anélkül is látom, hogy rá kellene néznem. A vallás értelme is ebben rejlik: az ember látja az elgondolt, láthatatlan dolgokat és hisz bennük.- Sára, te az útikalauzok alapján kikövetkeztetted, hogy annak a széknek ott kell lennie, a katedrális északi részében?- Igen, úgy is mondhatjuk - mondta, beismerve leleményességét. Egy kis időre elcsendesedtünk. Lopva a keze után nyúltam. Jéghideg volt és nyirkos, ami kissé meglepett. Később újra megkérdezte: — Mégsem értem, hogy férhetett bele az az óriási ember abba a parányi székbe. Erre el kellett neki magyaráznom, hogy Kálvin szobra csak azért olyan nagy méretű, mert ő óriási életművet hagyott az utókorra, új vallást alapított, és megírta az Istitutióf, amelyben kifejtette az eleve elrendelés és az Isteni kegyelem tanát. Ennek ellenére, ha jól tudom, ösztövér és törékeny fizikumú ember volt, ezért aztán nyugodtan beleférhetett abba a székbe. Később hozzáfűztem:- Szerintem a kései utódok vétettek Kálvin szelleme ellen, amikor ilyen monumentális, hivalkodó kőfalat emeltek a reformátorok emlékére. O egész életében az egyszerűséget hirdette, a fényűzést mélységesen megvetette. Végrendeletének végrehajtóit csupán arra kérte, hogy jeltelen sírba temessék. így eshetett meg, hogy ma már senki sem ismeri pontos nyugvóhelyét.- Ebből a szemszögből én teljesen megértem őt, hiszen a fehér galamb is jeltelen sírban fekszik, valahol... Sárának rögeszméje, monomániája volt a Fehér Galamb. Ez kicsit bosszantott és elszomorított, de nem vetettem a szemére, mert tudtam, hogy ezzel csak ártanék neki. Az út során gyakran jutott az eszembe, hogy Sára talán nem is boldog velem. Egyre hullámzott a kedélyállapota s a viselkedése időnként nagyon furcsának, mesterkéltnek tűnt. Az utóbbi időben nagyon megváltozott, egyre jobban kisiklott a kezeim közül. Különös vágyálmainak, agyrémeinek hatása alá került, melyeket betegesnek tartottam. Tudtam, hogy mindezért részben én is felelős vagyok. A balesete óta sötétségben, ürességben élt, s logikus, hogy a sötétség és üresség helyére egy eszményi, örök fényben fürdő világot álmodott magának, amely boldogította. Ez a képzete a vallásos gondolattal volt rokon, amely az egyszeri, bűnben és szenvedésben eltöltött földi élet helyébe az örökkévaló élet eszméjét helyezi. A kirándulás vége felé Sára a fejébe vette, hogy végleg ott marad álmai or-
