Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Végh Péter: Balsors (novella)
68 Végh Péter Folyondár a lány szálfa derekán, küzd a fény felé, szövődve kuszán. A vágy teljesül, mihelyt égig ér — legyünk őzikék, messzi völgy ölén, összeforrt fenyők távol hegy fej én ľ Egy évvel később elvittem őt nászúira egy csodás országba, amely egy nagy ékszerdobozhoz hasonlatos. Alpesi ország, vadvirágos mezők és rétek, lankás szőlőhegyek, mély sziklavölgyek, nagy tavak, folyók, vízesések, hidak, alagutak és városok alkotják. Sajtkészítők, csokoládégyárosok, bankárok és órásmesterek hazája. Igen, a kantonok földjén jártunk4. A kirándulás nagy örömet szerzett neki. A kedvemért az egész úton úgy tett, mintha mindent látna, mindent élvezne, pedig tudtam, hogy nincs ez így, hogy csak megjátssza magát. Néha mégis úgy tűnt, mintha valamilyen csoda folytán egy időre visszanyerné a szeme világát. Elővigyázatosságból minden érdekesebb látnivalóhoz magyarázatot fűztem. Igyekeztem őt jókedvre deríteni, s a kedvében járni.- Ez a barna tetők városa, amelyet kanyargó, zöld folyó ölel körül, rajta karcsú hidak, s a régi kőhíd alatti veremben barna medvék.- Akkor csak a fővárosban lehetünk, Bemben - mondta, huncutul nevetve.- Eltaláltad! - rikkantottam örvendezve.- Most egy futómuskátlikkal és festményekkel díszített középkori fahídon vagyunk, a „ Kappelbrückén5-Akkor csak Luzemben lehetünk - mondta derűs arccal.- Nahát, ezt is eltaláltad! - kiáltottam kissé hitetlenkedve. Mikor Genfbe értünk, ezt találtam neki mondani: - Amott, a tó közepén egy több mint száz méter magasra feltörő, gejzírre emlékeztető vízsugár látható, amelyet a helybeliek „Jet D'eau6”-nak neveznek.- Akkor csak Kálvin városában lehetünk, Genfben. Erre már tűzbe jöttem. - Hát honnan tudod te mindezt? - kérdeztem ingerülten.- Honnan? Hát a kishúgod titokban felolvasott nekem egy útikönyvből, közvetlenül az indulásunk előtti napokban - mondta kissé megszeppenve, mialatt bo- csánatkérően hozzám simult.- Hát ti összefogtatok ellenem? Na, majd jól ellátom a baját, csak térjünk haza! - mondtam bosszúsággal. Másnap egy szép hajóúton voltunk a napfényben fürdő Genfi tavon. Mikor a
