Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Duba Gyula: Esik a hó (novella)
60 Duba Gyula ványkék-rózsaszín árnyalatokban pompázó csíkos inget, melynek jelzése egyetlen titokzatos szó: Nautica. Euróval fizet értük, új anyagi időszámítás kezdete! S az üzletből kilépve látja magát képzeletben, ahogy fél óra múlva a televízió előtt ül új sötét nadrágjában és pompás ingében, mit jelenthet a Nautica?, és nézi, ahogy Rex négylábú rendőrfelügyelő és gazdája, Moser detektív elfogják a gyilkost, a felső tízezer söpredékét, a mindenre elszánt playboyt, aki a pénzéért meggyilkolta idősödő feleségét, bár az asszony szerette őt. A végzet közönyére és a sors álszent természetére utal, hogy a lelki megrázkódtatások, súlyukhoz méltó előzékenységgel nem jelzik közeledésüket. Morvái a szerencsés vásárt követően, műanyag táskájában Wrangel és Nautica, betér a Tesco nagyáruházba, vacsorát vásárol. Felvágottat, ömlesztett sajtot, joghurtot, kiflit és tejet, s az este különösségére való tekintettel két kerek csomag fügét, keleti tájak, an- dalúziai dombok biblikus gyümölcsét. Az áruházból kilépve a klimatizációs berendezés meleg levegővel fújja le, majd azonnal a kinti hideg vágja arcon, végletek változatossága. A városban féktelen indulatú desperádóként kalandozik a szél, bőszen szemébe vágja a porhavat. A szélrózsa minden irányába vezetnek nyomok a hóban. Morvái megérzi, hogy a jobb lábán meglazult a cipőzsinór, majd kioldódik, a nadrágszára körül minden lépésénél két hosszú keskeny kígyó kalimpál. Kezében immár két táskával megáll az embertömegben. Körülötte mindenki siet, rohan, Szent László temploma előtt villamos csilingel, desperádó szél és szeszélyes hókavargás, porka havak dévaj viháncolása... kellemetlen érzés, nem feszes a cipője, egészen laza, mintha készülne elrepülni... A járda szélén egy beton virágtartó mellett hozzálát, hogy megkösse a cipőzsinórt. Nehézkesen, hosszan piszmog vele, mindkét kezét használja, bár a két táska a bal csuklóján lóg, egyszer úgy érzi, mintha meglazulna rajta valami, nem ügyel rá, leköti nagy igyekezete, a térségen zajlik a forgalom és szeszélyesen kavarog a szél. A zsinór végre kettős „csattba” rendeződik, feszesre húzza, ismét szorít a cipő! Jó érzése visszatér, a Jesenský utcában villamosra száll. Képzelete jókedvűen csa- pong, könnyűnek, elégedetten várakozónak érzi magát. A villamoson a legendás író, Szomory Dezső jut eszébe és magában elmosolyodik. Többet olvasott róla, mint tőle, de a Párizsi esőt nem felejti el. Sem az író a toronyban című életrajzát Kellér Dezsőtől. Tisztelte Szomoryt következetességéért és csodálta bogaraiért. Furcsa szokásai, gőgös személyessége előtt elismeréssel adózott. Önző egyéniség, ám annál érdekesebb. Mintha a magabiztos alkotó öntudatot testesítené meg! írói magányában, nagy úri lakásában sajátos szokásoknak, végletesen egyéni életérzésnek engedelmeskedik. Viselkedése kihívó, szertartásosan öltözik. Keleti ruhákat, egzotikus kacabajkát visel, fején turbán, mágikus pózokat vesz fel és zenei bűvöletbe temetkezik. Egy váratlan látogatónak állítólag meztelenül nyit ajtót, beszélik, hogy néha hódoló nők hevernek lába előtt. Szenvedélyesen élő példája az öntörvényű alkotónak, akiben túlzott méltósága mellett annyi az esendőség, a gyermeteg vonás! Teremtő bigottságában, már-már szerzetesi magá
