Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Görözdi Judit: Beszélgetés Rudolf Chmellel
38 Rudolf Chmel 70 éves ,,a jó öreg szlovák sztereotípiák végzetesen újraéledtek” Beszélgetés Rudolf Chmellel Az idén 70 éves Rudolf Chmel, szlovák irodalomtörténész és hungarológus márciusban vehette át munkádért a Jószomszédságért és megértésért elnevezésű díjat. Görözdi Judit készített interjút a szerzővel, aki a Kalligramnál nemrég megjelent két könyvével is „darázsfészekbe nyúlt”. Aki a szlovák-magyar (akár irodalmi) kapcsolatok kutatásába fog, darázsfészekbe nyúl, hiszen a magyar viszonylat a szlovák nemzeti identitás kialakulásának és alakulástörténetének egyik fontos eleme, nemcsak tényéktől, hanem érzelmektől és ideológiáktól is terhelt. A március 24-én első ízben kiosztott Jószomszédságért és megértésért elnevezésű magyar—szlovák külügyminiszteri díjat szlovák részről Rudolf Chmel személyében egy olyan irodalomtörténész és hungarológus kapta, aki éppen ezzel a kényes területtel foglalkozik. A darázsfészekben való keresgélés elhivatottsága, alapossága mindenesetre egy terjedelmes és megkerülhetetlen művet hozott létre, majd „ egy tucat önálló irodalom- és eszmetörténeti, s majd’ két tucat szerkesztést jegyző kötettel". Beszélgetésünk Rudolf Chmellel 70. születésnapja alkalmából készült. * * Ón a 60-as évek végétől kezdődően tevékenyen részt vett szlovák oldalról abban, hogy a két nemzet között folyjon valamiféle kulturális párbeszéd: a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatokat térképezte fel tudományos munkáiban, a magyar irodalom klasszikusainak szlovák kiadását szervezte, a közép-európai eszme- történet közvetítését vállata fel sorozatszerkesztőként a Kalligram Kiadóban vagy az Os című folyóirat főszerkesztőjeként, s képviselte mindezt közszereplőként, kultuszminiszterként, sőt Csehszlovákia budapesti nagyköveteként is.- Tevékenységem majdnem fél évszázadára visszatekintve, amit a legkülönbözőbb szinteken fejtettem ki — mint irodalomtörténész, író, diplomata, politikus, vagy a közéletben, civil szervezetekben - a szlovák-magyar kapcsolatokra reflektálva nemigen érzek megelégedést. Inkább ellenkezőleg. A kapcsolatok alakulását, főleg az utolsó demokratikus két évtizedben, gyakran olyan viszonyulás pecsételte meg, amelynek a racionálishoz nincs sok köze. A szenvedélyekre, az előítéletekre, a traumákra, szóval irracionális elemekre épít, deformált és a történelmet deformáló nézetekre. A kulturáltság pedig hiányzik belőle. A párbeszédet a konfrontáló, sőt konfliktusos politikai retorika váltotta fel, amelynek feltehetően a fontosabb témák-
