Irodalmi Szemle, 2009

2009/5 - ANKÉT „Ezer zsibbadt vágyból...” Az önrendelkezés színe és visszája Résztvevők: Duba Gyula, Csáky Pál, Gál Sándor, Lovász Attila, Pomogáts Béla (Kérdező: Fonod Zoltán)

30

ANKÉT

érvényesül. Pedig mind a szlovák nép, mind a magyar etnikum az országnak - az egykori Felső-Magyarországnak — természetes történelmi eleme! Azelőtt cseh írók között gyakran hallottam olyan mondást (gondolatot, véleményt), hogy ha a szlovákok nem lennének, ki kellene találni őket! Ugyanis: szükségesek, kellenek! Magatartásuk, véleményeik, a puszta jelenlétük pozitívan befolyásolta, árnyalta a többségi cseh gondolkodást. Szlovák-magyar viszonylatban ugyanez érvényes...! Csak be kell látni, megérteni!

LOVÁSZ ATTILA: - Semennyiben. Ugyanúgy a nemzetállam eszméje irányítja a közgondolkodást, sőt, erősödni látszik, aminek tragikus következményei lesznek még.

POMOGÁTS BÉLA: — Bennem mindinkább erősödik az a meggyőződés, hogy a szlovákiai magyarság helyezte kedvezőbb volt a prágai, mint most a pozsonyi kormányzás idején. Prága, leszámítva a háború utáni első néhány esztendőt, nem kevés teret engedett a felvidéki magyarságnak, legalábbis az oktatásban és a nemzeti kultúra gondozásában. Könnyebben meg is tehette, mert az egységes csehszlovák államon belül a magyarság (amelyet különben is kivéreztetett az 1945 és 1948 közötti üldöztetés, az áttelepítés és a reszlovakizációs politika) nem jelentett komolyabb erőt. Szlovákiában ez másként áll: a magyarságnak, különösen az ország déli területein, igen nagy az ereje, és sok szlovák politikus, különösen a jobboldalon, úgy érzi, hogy ez az erő veszélyt jelent. Úgy gondolom, emiatt erősödik fel időről időre a szlovák nacionalizmus és a magyarellenes indulat. Holott, meggyőződésem szerint, egy magyar-szlovák kiegyezés, aminek a kulturális autonómia intézményrendszere lehetne a kerete, biztosabb és tartósabb szlovák-magyar együttélésre adna lehetőséget, és magát a szlovák államot is erősítené. *

* Rudolf Chmel okkal és joggal írta egyik tanulmányában, hogy „A magyar elem szlovák vonatkozásban legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint cseh vonatkozásban a német elem. Szlovákiában e kérdésre nem reflektáltak mindig józanul, és ennek maradványai ma is élnek: e viszony alapját annak a felismerésnek kellene képeznie, hogy a szlovák nemzet a magyar és valamennyi kisebbség számára biztosítsa a kisebbségi jogokat és a részvétel jogát a szlovák államiság megteremtésében. ”

Van-e remény arra, hogy oly sok viszály és megaláztatás után a kisebbségi jogok gyakorlása kérdésében is előrelépés történik? A kérdést pontosíthatnánk úgy is, több mint másfél évtized önállósága (és a megelőző évtizedek önrendelkezési kísérletei) után Ön hogyan ítéli meg Szlovákia helyzetét, beleértve a nemzetiségek elvárásait is?

GÁL SÁNDOR: - Ahhoz, hogy a remény felcsillanjon, az alábbiakat kellene a mai szlovák kormánynak megcselekednie:

1. Semmissé nyilvánítani a kassai kormányprogramot.

2. A jóvátételt - restitúciót — 1945. május 9-től kellene törvénybe iktatni.