Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Tőzsér Árpád: Sziklája az ő jószága... Milan Rúfus 80. születésnapjára (előadás)
térből térbe, de mindig azonos s mindig egész. így gondoltam. Csakhogy az emlék is fogy. Nem helyet változtatok hát, hanem visszakozom. Mintha a fa már koronájával visszakozna, s nem levelével. Csak a sors... A sors marad mindig éber. 42 Tőzsér Árpád Tőzsér Arpád fordításai TŐZSÉR ÁRPÁD Sziklája az ő jószága... Milan Rúfus 80. születésnapjára írásomban a napokban nyolcvanadik életévét betöltő Milan Rúfus költészetének egyik meghatározó sajátosságáról szeretnék szólni. Bevezetőben el kell mondanom, hogy Rúfus költészete egy szűkebb körben Magyarországon is jól ismert, hogy egy magyar válogatott kötet e sajátos lírából korán, már 1973-ban megjelent, s olyan kitűnő magyar költők-műfordítók fordították, mint Tótfalusi István, Hajnal Gábor és Eörsi István, s hogy kisebb Rúfús-válogatá- sok folyóiratokban időnként azóta is megjelennek. Milan Rúfus neve a magyar irodalomban is jól cseng. Megemlékeztek Budapesten a mester nyolcvanadik születésnapjáról is: ez év november 25-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban nagy sikerű születésnapi ünnepség volt, melyen jómagam is beszéltem, s a következőkben tulajdonképpen az ott elhangzott előadásom rezüméjét olvasom föl. A dolgozatom címe eredetileg Milan Rúfus, a misztikus és realista költő volt, témája pedig az az izgalmas folyamat, ahogy a költő életművében a transzcendencia és a realizmus antinómiája lírává alakul. Egy korábbi interjújában a költő maga jelentette ki: „Olyan ember vagyok, aki a költészetet költészeten kívüli célokra használja Ez az állásfoglalás nyílt tagadása annak a ma széltében elterjedt és alkalmazott monista költészetfelfogásnak, amely szerint a költészet nem használja a nyelvet (s főleg nem nyelven kívüli célokra), hanem olyan cselekedetet végez vele, amelynek célja is a nyelvben van, s ennélfogva csak és kizárólagosan a nyelv által végezhető el.
