Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Milan Rúfus versei (Fonotott kosár, Ráncok, Téli fa, Senki földjén, Úgy gondoltam, (Tőzsér Árpád fordításai))
40 Milan Rúfus versei Fonott kosár (Prútený kôš) A fűzfa a megmondhatója, mennyi alázat kell egy kosárhoz, mennyi hűség a megsejtetthez. A vessző simul, hajlik és kitart. Marasztotta fű s ég, ő elhagyott partot, vizet, virágot. Kisusogja a titkot, amit az ember egykor a füzek gyökeréig kiáltott, s most sulymok takarnak. Elmondja a fiáknak. Ráncok (Vrásky) A mosoly is sebet váj a száj köré. Az álom gyöngéd ujjai, amikor este lezárják szemhéjunkat, a szem sarkába árkokat szántnak. A hegedű vékony húrokat feszít az arcra, mit várhatunk hát a doboktól? A vágtázó hadaktól, a felhőszakadástól? S ki irányítja mindezt? Régi lemezként ki forgatja az arcot? Ki helyezi a fáradt tűt szeretetteljesen a lemez barázdáiba, ki hallgatja így hangját urának...?
