Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Aich Péter: Szájkosár nélkül 82 Markó Emil: Ő mindig jót akar...
74 Aich Péter Szájkosár nélkül A történelem sajnos nem objektív tudomány. Olyannal, mint például a matematika, nem is lehet egy napon egyszerre emlegetni. A közgazdaságra már inkább hasonlít: annak ugyanis van egy objektív része, a másik viszont a beszámíthatatlan emberi emo- cionalitás halmazától függő bizonytalan kiterjedésű és befolyású tényező. De itt legalább az objektív „alkatrészek” úgy-ahogy megingathatatlanok. A történelemben is vannak számszerű tények, de ezek már távolról sem olyan megingathatatlanok, sokkal inkább relatívak, minden attól függ, honnan és hogyan közelítjük meg, még bizonytalan évszám is akad bőven. Ismerős, ugye, a klasszikus helyzet, amikor ketten összevesznek, s utána teljesen ellentétesen számolnak be erről. Még maga az összeveszés ténye is viszonylagossá válik, a tanúk értékeléséről nem is beszélve. S ez csak egy közönséges hétköznapi összeszólalkozás. Mi a helyzet egy olyan bonyolult, szövevényes tényezőnél, mint mondjuk a nemzeti történelmek? Az alapállás, igaz, a két ember összeveszéséhez hasonló: saját cselekedetem mindig érthető, értelmes, megmagyarázható stb., a kevésbé kellemes pedig könnyebben felejthető, vagy legalább átértelmezhető, míg mások tette mindig súlyosabb, szigorúbb elbírálás alá esik, mindig kritikusabban és keményebben ítéljük meg. Nem beszélve arról, milyen az aktuális apropó, amelynek kapcsán a tárgyalt ü- gyet említjük. Mert ugye erkölcsi és érzelmi meggondolás mellett politikai (taktika) is van, bizonyos dolgokról jobb hallgatni, vagy elegánsan megkerülni azokat, esetleg átminősíteni, mert minek bolygatni ilyet vagy olyat, mikor ez meg az... Aztán természetesen meglepődünk, ha mások mindenféle kellemetlen dolgot a fejünkre olvasnak. Sőt föl is háborodunk ilyenkor. Az önreflexió részleges vagy akár teljes hiánya nem meglepő, emberi dolog ez, de ha már egyszer az orrunk alá dörgöltek valamit, nem árt foglalkozni azzal, megvizsgálni, vajon mennyire felel meg a valóságnak, a tényeknek, még akkor is, ha ez számunkra kellemetlen, megnézni legalább azt, vajon mit követtünk el, hogy mások így látnak, azaz másként, mint önmagunk. Mert általában mindig és mindenek ellenére ártatlannak tartjuk magunkat, és fölháborodunk, ha bűnösnek látnak, feddhetetlenségünk elleni nyílt támadásként értelmezzük az ilyet, s úgy érezzük, azt azonnal meg is kell torolni. Kamatostul, lehetőleg. Minél közelebb vagyunk a jelenhez, annál nagyobb feszültséget eredményez az eltérő értékelés. És persze maga a tények jelenléte. Mai világunkban jól érzékelteti ezt a palesztin-zsidó ellentét. Általában azzal kezdődik a hir, hogy Izrael lecsapott a palesztinokra. A mondat második felében többnyire az is kiderül, hogy válaszlépés
