Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Monoszlóy Dezső: Jolánka, Rettegett Vilma, Tudathasadás (novellák)
36 Köszöntjük a 85 éves Monoszlóy Dezsőt hiszi. Hasznosabb lenne, ha a kulcsokra térnénk. Elvesztettem. Akkor sürgősen új zárakat kell csináltatni. Fölösleges kiadás. A kulcsokat megtaláltam. Hol vannak? Kiváló helyre rejtettem. A modem pszichoanalízis egyik apostola kijelentette, aki nem fél, annak nincs fantáziája. Én viszont félek. Lehetséges, Vilmát is azért találtam ki, hogy féljek. Vilma nincs. De ha nincs, akkor ki nyitotta ki az ajtót? Még azt is hallottam, ahogy a kulcs óvatosan fordul a zárban. Nagy bakancsú suhancok hajoltak fölém és egy kiherélt hangú nyakigláb férfi. Ordítva énekelték: Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró. Tudathasadás Két lompos kutya ugrándozott a ház előtt, az ősz szakállú férfi a kitárt ablakból figyelte mutatványukat. Tudathasadás, ugatta az egyik. Skizofrénia, ugatta a másik. Teljes azonosság, bosszankodott Élet Mihály. Ha csak az nem szolgál némi magyarázattal, hogy az ebek gazdái más-más nemzetiségűek. Bár ez is botcsinálta konklúzió. Hátrafordult. Körülnézett. Minden idegennek látszott. Talán nem is itt lakom. Nem ez az otthonom. Akkor pedig el kell menekülnöm, méghozzá azonnal. Közben eszébe jutott, valahová hivatalos. Itthonról vagy máshonnan? Egyre megy. A kulcs, amit a zsebében talált, illett a zárba. Gondosan becsukta az ajtót. Utóbbi időben félt a betörőktől. Amikor a terembe lépett, hunyorogva szemlélődött. Az ünnepség már elkezdődött. Az első sorok jóformán megteltek. Olyat keresett, ahol senki sem ült. Óvatosan megtapogatta a párnázott széket. Soha nem lehet tudni. Korábbi olvasmányai nyitva hagyták azt a feltételezést, hogy egy magyar uralkodót az árnyék- széken gyilkoltak meg. Alattomosan, alulról, horribile dictu felnyársalták. Hirtelen világosság támadt. A függöny felgördült. A színpad bal oldalán dél-afrikai fehér lányok skót balladákat adtak elő. A nagyobbik énekelt, a kisebbik zongorán kísérte. A szemben levő oldalon magyar vonósnégyes a Cremonai hegedűst cifrázta. A kopasz csellós egyik lábát előre nyújtotta, így láthatóvá vált lyukas cipőtalpa. A többiek padlóhoz szorított cipővel hegedültek. Előadásukat hosszan tartó taps köszöntötte. Helyéről nem mert mindjárt elmozdulni. Nagy volt a tolongás. A kijárat felé igyekezett. A ruhatár előtt ismeretlen férfi pajtáskodón vállon veregette. Hogy ityeg a fityeg, kérdezte. Kajánkodó tekintettel nézett farkasszemet vele. Futva hagyta el az ünnepség színhelyét. Kiérve megtorpant. Kinyújtotta előretartott kezét, arra ügyelt, ne ütközzön össze ismeretlen akadállyal. Átjutott a forgalmas sugárúton. Sikerült a megnyugtató járdaszélig elvergődnie. Emlékekben próbált megkapaszkodni, de rájött, nem megbízható szerkezetűek. Másképpen, légüres térből pottyan néhány életdarabka a meglepett sorstárs ölébe, a későbbiekhez hozzáilleszthetetlenül.
