Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
Magyar líra és epika a 20. században (31) 55 ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren „A nyelv elvesztésének, és azzal együtt az identitás elvesztésének a verse a Kormányeltörésben”08’- írja Toldi Éva. Domonkos István szövege egy föltehetőleg már hosszú ideje külföldön élő délvidéki magyar vendégmunkás panaszáradata, c- supa ragja vesztett főnévvel és főnévi igenevekkel előadva. Ez a beszéd egyszerre komikus és megrendítő. Márai Sándor a Halotti Beszédben a nyelv- és egyben identitásvesztésről írt egy halhatatlan verset. Patetikusan, rezignáltan, fájdalmasan, nosztalgikusan - intellektuálisan. Domonkos István ugyanezt a témát költőietlenül, a lepusztult állapotba került anyanyelven mondja el. Tárgyát, a nyelv- és identitásvesztést nem elbeszéli, hanem mint valami tárgyat, felmutatja. Az idegenbe vagy szórványba szakadt magyarok egzisztenciális állapotáról ez a roncsolt nyelv többet elmond száz kommentárnál, lamentálásnál, ideológiai malasztnál. A Kormányeltörésben nagy paradoxona, hogy olyan nyelvi anyagból teremt nagy költészetet, amely elvileg (és a klasszikus esztétikák értelmében) az ilyesmire a legalkalmatlanabb. Egy olyan, az esztétizmuson és a népi-váteszi lírán túli új versnyelvet alapoz meg, amelynek évadja igazából csak a következő évtizedben jön el. Szilágyi Domokos (1938-1976) pályája a hatvanas évek elején indult a népirealista poézis jegyében, hogy aztán ez a nagy formakultúrájú költő az Emeletek a- vagy a láz enciklopédiája (1967) és a Búcsú a trópusoktól (1969) c. köteteivel a líra depoetizálására tegyen radikális kísérletet. Nem véletlen, hogy méltatói, elismerve későbbi lirája értékeit is, ezt a két kötetet tekintik életműve csúcsának. A kötetek jelentősebb versei mozaikszerü építmények. Töredezettség és lezáratlanság a jellemző rájuk, erős halálélmény és Ady minden Egész eltörött élménye. Létszemlélete tragikus, nemkülönben önostorozó magyarságszemlélete is, amely szintén Ady magyarságképét idézi föl. 1. § Egyedem-begyedem- tengertánc 2. § Hajdú sógor, mit kívánsz? 3. § a) Azt, instállom, esedezem, óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom, hogy érthető legyen, a betyár nemjóját! b)Azt, instállom, esedezem, óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom, hogy jó legyen, a nemjóját a betyárnak! Színvonalas. Európai! És ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai, antarktiszi. A jó vers már azelőtt közöl valamit, mielőtt az értelemig elhatolna, mondta Eliot. (Könnyű volt neki. Vagy nem is?) Ja igen, és ne csak európai stb., hanem csikszentjehovai is legyen (Hogyan írjunk verset) Szilágyi Domokos lírájára másfelől a virtuóz játékosság és az irónia is jellemző, bár iróniája is többnyire tragikus hangszerelésü. Ez a tragikus tónus válik
