Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
Magyar líra és epika a 20. században (31) 53- „A felsőbbséggel pedig különösképpen törődni nem kell, felettesednek amúgy is kisebbségi érzése van; minél felettesebb, annál kisebbségi az érzése.” (Metán - részlet) Kortárs irodalmunkban nincs még egy író, költő, akinek a szemlélete, ethosza oly sok szállal kötődne az 1956-os forradalom élményéhez és emléke őrzéséhez, mint Balaskó Jenő (1940-2009). Outsider volt a rendszerváltás előtt, és egy rövid időszak kivételével outsider maradt azután is. A nyolcvanas évek közepéig az aczéli tiltottak pincéjébe süllyesztették. A rendszerváltás után viszont konzervatívnak és radikálisan jobboldalinak bélyegzett publicisztikája miatt marginalizálta az irodalmi centrum és baloldal. Holott Balaskó Jenő ugyanolyan megkerülhetetlen alakja a magyar új avantgárdnak, mint Erdély Miklós. Balaskó Jenő írásmüvészete két forrásból merít, a klasszikus avantgárdéból és a népköltészetéből. Akár forradalmár-költőnek is nevezhetnénk, de semmi esetre sem annak petőfis vagy adys értelmében, hanem sokkal inkább a Kassákéban. O Kassák talán legigazibb folytatója a magyar lirában, még ha versbeszéde távolról sem olyan provokatív és radikális, mint az avantgárd klasszikusé. Ötvenhatot idéző vagy annak emlékét és a forradalmat követő megtorlás gyalázataira utaló költeményeitől idegenek a harsány pózok, a szólamok, a publicisztikus pongyolaságok. E tekintetben is Kassák méltó utóda. Amikor pedig a népköltészet motívumait használja, elkerüli nemcsak a népieskedés sztereotípiáit, hanem az ideológia és a váteszszerep kísértését is. Legkiválóbb verseiben nagy művészi hitelességgel valósítja meg a lehetetlennek tűnőt, avantgárd és népköltészet, modernség és tradíció ötvözését {Angyal Pista balladája stb.). Hold mögött sétáltál valahol megálltál ahol emlékeztél Súlytalan harangok hangtalan csillagok Jélett széjjelnéztél Napfényről álmodtál - kráter te kin tettel JÖlém megérkeztél (Fölém) Balaskó Jenőénél és Erdély Miklósénál némileg kevésbé mostoha sors jutott osztályrészül Marsall Lászlónak (1933), hiszen bár az ö debütálását is késleltette a hatalom, első kötetének {Vízjelek, 1970) megjelenését követően folyamatosan jelen volt az első nyilvánosságban, s idővel a kritika is elismerte költészetének értékeit. Mindazonáltal van egy kis igazság Tandori Dezső véleményében, aki Marsall Lászlót a legkiválóbb, de egyben „legközismeretlenebb” költőnknek nevezte. Szakmai meg
