Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Gál Sándor: Napló 2006 (2. rész)
42 Gál Sándor a bizonyosságnak a tudatában arról gondolkodtam, hogy végül is hol vagyok én otthon?! Egyáltalán: otthon vagyok-e? És Búcs? Amíg anyámék — végül már csak anyám — Búcson voltak, mindig hozzájuk mentem haza. De most ez az egykori otthon miként élhető meg, ha - bár a házunk még áll - idegen helyen kell vendégként meghúzni magamat, ha Búcson vagyok?! Végül is marad a bennem élő örök otthon, amit megőriztem változatlan egészként, de ami csak addig létezik, amíg én is létezem. Velem áll, és velem ér véget. * * * Van, aki az irodalomból csinál irodalmat, van, aki az életéből. Február 23. csütörtök. A mai nap egyetlen és legfontosabb eseménye, hogy Sandri sikeresen teljesítette az egyik legnehezebb vizsgáját. Ami még hátra van, a diplomamunka és az államvizsga. Tele vagyok apai büszkeséggel. Pezsgőt is bontottunk, de Satyának nem Ízlett - „száraznak” találta. Az is volt! Február 25. szombat. Tegnap megérkeztek a könyvek az „egybegyüjtött” hatodik kötete, A Szövetség. Több mint negyven év összefoglalása. így utólag érzem egyre fonto-sabbnak ezeket a visszaemlékezéseket, s egyúttal különösnek, hogy sikerült elvégeznem ezt a munkát is, bárha ez-az még hátravan, de az már a kisebbik rész. Délután Csemadok-évzáró. Fáradt vagyok és kialvatlan. Megint tél lett. Esik a hó, éjszakai feketén - világít. És ez nem képzavar, hanem a sötétség fénye. Már majdnem költemény. Február 28. kedd. A szépség felismeréséhez néha elég, ha az ember talpa alatt megroppan a hóléből keletkezett jég. Picinyke rianás, halk, a semminél alig több, de zene! Napok óta nem jártam kint, de ma délután már nem bírtam tovább a bezártságot, s nekivágtam a havas síkságnak, amit úgy ismerek, mint a tenyeremet, s mégis tele van titkokkal, kicsike csodákkal, a szél és a fények játékával, fácánkakasok távoli kakatolásával, és igen, váratlan hangokkal is. Jólesett hallgatni ezeket a tavaszt ígérő közeli zajokat, ahogy a talpam alól fel- és felröppentek, s ahogy a patak surrogásával egye-sültek. Nyugalom és békesség az ámyéktalan alkonyaiban.
