Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Németh Zoltán: A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 17 Gyíire Lajos versei (A halottak nem öregednek, Patak)
A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 15 ben az irodalom egy része továbbra is csak önmenedzseléssel akar foglalkozni, a nyugati irodalomba való betagozódással, s nem törődik a nemzet sorskérdéseivel. Pécsi György szerint jön majd egy újfajta irodalom, amely már nem engedheti meg magának, hogy ne legyen problémaérzékeny, nemzeti és életközeli. Egy olyan irodalom, amelynek vissza kell nyúlnia az európai kultúra kétezer éves gyökereihez, az igazság, a szolidaritás, az éthosz és az erkölcs fogalmaihoz. Talán ez a válság, ez az álomkóros jelen kiforr egy új folklórt, új értékeket. III Egy alig húszévnyi időszakot felölelő, ráadásul egyetlen téma köré szerveződő konferencia esetében, amelyen tizennégy előadó teszi közzé a korszakot érintő értelmezéseit, joggal várhatná el az érdeklődő, hogy többé-kevésbé átfogó képet kap magáról a korszakról, annak jelentős szövegeiről, illetve jogosan számíthat arra, hogy a téma kapcsán felmerülő alkotások értelmezési sokszínűsége dominál majd. Sajnos, A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban című konferencia, amely „a rendszerváltozás húszéves folyamatának története” kívánt lenni, nem élt a felkínált lehetőséggel. Ennek egyik oka, mint arról már volt szó, a minden enciklopédikusság mellett is megjelenő egysíkúság, néha ideológiai, máskor generációs egysíkúság. Valószínűleg az ideológiai egysíkúság eredményezte, hogy például Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című regényei, amelyek a rendszerváltozás problematikájának kulcsszövegei, voltaképpen reflektálatlanok maradtak. Egyébként éppen Esterházy Péter munkássága a Termelési regénytől a Javított kiadásig jó példája annak, hogy a posztmodem irodalom valóságtapasztalatának többször felemlegetett hiánya voltaképpen erős (és talán tudatos) félreértése a posztmodem nyelvjáték, intertextualitás és szövegközpontúság fogalmainak (ha már irodalmi irányzatokról van szó, az avantgárd szövegalkotás például jóval areferenciálisabb, mint a sokat emlegetett posztmodem - ez a tény azonban természetesen semmit sem von le az avantgárd nyelvhasználatok irodalmi érvényességéből). Egyetlen szó sem esett továbbá Garaczi László Kádár-rendszert nyelvileg újrafogalmazó Pompásan buszozunk! című kisregényéről. Meg sem említődött Parti Nagy Lajos Se dobok, se trombiták című, tárcanovellákat tartalmazó kötete, amely pedig kimondottan magának a rendszerváltozásnak a forgatagából nyeri el jelentéseit. (Ráadásul Parti Nagy említett kötete 2008-ban újra megjelent.) Egyetlen szerző sem utalt Grecsó Krisztián prózájára, pedig a Pletykaanyu írójának a szövegeiből az elmúlt húsz év karakteres értelmezése olvasható ki. Egyetlen tanulmány sem említette Kemény István verseit, amelyek pedig a rendszerváltozás ténye és állapota felől is fontos olvasatokat eredményezhetnek. Ez utóbbi két esetben az ideológiai egysíkúság mellé vélhetően a generációs is odatársult. Ugyanez a helyzet az erdélyi irodalommal, amelyből mindenféle enciklopédikus tágasság ellenére mintha teljesen hiányozna a két-három legfiatalabb generáció, például az Előretolt Helyőrség nemzedéke. De Grendel Lajos
