Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Németh Zoltán: A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 17 Gyíire Lajos versei (A halottak nem öregednek, Patak)
A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 9 amelyek éppen kategorikus kijelentéseik által továbbgondolhatatlanok. S innét nézve valóban nem várható, hogy továbbrezonáljanak az irodalomról való beszéd terében, hiszen saját maguk vágják el egy lehetséges dialógusban való részvétel útját. Szerencsére nem egy előadás sokkal kreatívabban viszonyult tárgyához, mint a felvázolt képlet. Egyirányúsított ideológiai olvasat helyébe ezekben az esetekben az újraolvasásra kiválaszott szövegek ideológiai stratégiájának az értelmezése került, kétosztatú rendszer helyett egy összetettebb irodalmi kontextus felvázolása jelent meg, az elemzett művek „tartalmának” bugyuta összefoglalása helyett valódi értelmezői aktivitással szembesülhetett a közönség. II A konferencia első előadója, Falusi Márton szerint a kortárs magyar esz- széirodalom fő témája az értelmiségi szerepvállalás, az értelmiség közösségi funkciója. Az értelmiség útjai az esszéhatalomhoz című előadásában a kortárs magyar esszéirodalmat két nagy csoportra osztotta. Az első csoportba szerinte azok az esz- széírók tartoznak, akik a szigorú társadalmi funkciómegosztás hívei, vagyis annak, hogy az értelmiségi csak saját tudományterületén belül nyilváníthat véleményt társadalmi kérdésekről. Ez a csoport éppen ezért egy acentrikus társadalom hívének mutatkozik, ideálja a természetes közösségétől mentes egyén, jelszava pedig a kon- rádi „individuumok Európájáért” jelszó lehetne. A már említett Konrád Györgyön kívül ide tartoznának többek között Balassa Péter és Nádas Péter esszéi is. Falusi Nádas Péterre hivatkozik, aki szerint a személyes identitás foglalja magába a nemzeti identitást (és nem fordítva), s a nemzet csupán absztrakció, illetve Konrád Györgyre, aki szerint a nemzeti erőknek a nemzetállami szubvenciótól függ a gondolkodásuk, ezért provinciálisak. Falusi szerint a másik csoport politikai közösségben gondolkodik, amelyet összetart valamilyen erő - ez pedig a nemzet. Vagyis ennek a csoportnak a tagjai társadalmi centrumot kívánnak, centrumkeresők, a közösségi gondolat hívei, s a Németh László-i esszémodellt követik. Falusi szerint ide tartoznak például Ács Margit, Csurka István, Mórocz Zsolt esszéi. Falusi kiemelte Csurka István véleményét, amely szerint az íráson túl az író példaadó magatartása is szükséges. Az előadó szerint vannak olyan esszéírók is, akik tulajdonképpen közvetítenek a kétféle esszé- és gondolkodástípus között - ide sorolja Sándor Ivánt, akinek esszéiben történelmi sors és metafizika keveredik. Falusi megjegyzi, hogy a magyar kultúrában nincs olyan összetartó erő, mint például a lengyelben, amelyet összekovácsol például a katyni tragédia egységes értelmezése. Éppen ezért nem írható meg a magyar rendszerváltozás regénye sem egységes nézőpontból, a téma narratív bizonytalansága miatt. Cs. Nagy Ibolya előadásában Sütő András esszéivel és naplójával foglalkozott, kitérve a romániai rendszerváltozás kétarcúságára, illetve Sütő Andrásnak a rend
