Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Tóth Elemér versei (Ez a varázslat..A költő, Mocsok és szenny, Szerelem)
4 Tóth Elemér versei Ez a varázslat... Szikrázom érted, tőled, nem futhatok előled. Hiszen a vágyak tornya már égig ér lobogva. Te sem szaladhatsz el már, hisz lassan kész a leltár. Libera me! Kegyelmezz nekem! - aki szerelmes. Gyere velem az úton, mert szenvedek, vajúdom. A hiányodtól félek, erről szól minden ének. Erről szól minden emlék, édes titkaid lesték kufárok, másra restek, csak én vágytam: Szeress meg! Sóvár szívvel reméltem, kinyílunk mind a fényben. S szikrázunk éjjel-nappal, fagyos télben, tavasszal, nyáron és arany őszben, a mindig vetkőzőben. így volt, s így van mindmáig, bár a szívünk már fázik. Hát gyere, vess a tűzre, hadd lobogjon, és űzze kételyeink kígyóit, mert csupáncsak az gyógyít. Az varázsol majd vissza oda, hol minden tiszta. Ahol két ember szíve, együtt dobban szép rímbe...
