Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Németh Zoltán: Iráslehetőségek, nőknek 82 Gál Sándor: Napló 2006 (1)

Napló 2006(1)

89

ményeként valóban lángelmék, zsenik emelkedhettek csak az emberi szellem magaslataira. Azok, ők, akikben a korukig való tudomány felszívódott, mint szivacsba a víz - nyelv, filozófia, poétika. MINDEN! Nagyon büszkék lehetnénk az előttünk valókra és nagyon sokat tanulhatnánk példájukból. Nagy szerencsétlenségnek találom, hogy mindezzel elkéstünk, s most nem január kinti hidege diderget, hanem az eltékozolt lehetőségek gleccserfolyamai.

(...)

Január 28. szombat. Tegnapelőtt meg tegnap lusta voltam az írásra, de azért nem lustálkodtam. Még tavalyelőtt vagy még korábban egyszer már nekifogtam a Tokaji írótábor emlékeinek és élményeinek a megidézésére, összefoglalására, s egy bő ívnyi részt le is gépeltem belőle, de akkor félretettem. Most - a dokumentumokkal együtt - újra elővettem az egészet, azzal az elhatározott szándékkal, hogy ha törik, ha szakad, befejezem, amíg tart a tél. Ez lesz - ha elkészülök vele - a negyedik része a tervezett XX. századomnak. (Thália Színház, Csemadok, Keleti Napló, Tokaji írótábor.) Marad még az Anyanyelvi Konferencia és az Együttélés megalapítása. Ez utóbbi három részből - dokumentumokkal kiegészítve - egy helyes kis kötetecske is kikerekedhetne. Ha valami komolyabb baj nem ér utol, az idén ezt meg is tudnám csinálni. Még csak kapkodnom sem kéne különösebben, hiszen az Egybegyüjtött írásokkal 2-3 éves előnyhöz jutottam. Hideg, de szép, tiszta, fényes a tél. A Nap most ült fel diófáink ágaira, vagyis alkonyo- dik.

Január 31. kedd. Vasárnap este bementünk Kassára. Hétfőn reggel szemorvos, ellenőrzés, orvosságok. Valami kevés jobbulás tapasztalható. Utána Eperjesre mentünk. Milan Bobak ukrán költővel volt találkozásom, aki egy „beszélgetés-kötetet” készít, s abba az én munkáimnak az összefoglalását is szándékában áll belefoglalni. Abban egyeztünk meg, hogy a kérdéseket elküldi, s majd, ahogy jut rá időm, megfogalmazom rájuk a válaszokat. Késő délután jöttünk vissza Buzitára. Ma — a hónap u- tolsó napján - a „ tokaji” szöveget másoltam, meg átnéztem az egykor írt vadászati élménybeszámolóimat. Az egész több mint 60 oldal. Ha a vadásznaplóm alapján még a legfontosabb, legérdekesebb vadászataimat leírom, kikerekedhet belőle valami. Természetesen a záró részbe a vadakból készített ételek receptjeit is elkészítem, meg egy válogatást a fotográfiákból. Csak azt sajnálom, hogy vagy kéttucatnyi megismételhetetlen diafelvétel a Hét archívumában kallódik, ha egyáltalán valahol létezik még ez az egykori gyűjtemény. A fölvételek meg a foglyok, őzek, vadkacsák... De hát hiába a szánakozás, ami nincs, ami elveszett, visszahozhatatlan. A maradék roncsaiból azért valamit csak tudok használni.