Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Majercsík Mária: Krúdy és Podolin (tanulmány)
Krúdy és Podolin 67 kény, nyurga ház, állandóan sárgára festve. Kapuja kovácsoltvas, eresztékekkel, hatalmas zárral, réz oroszlánfővel jelzi a zártságát. A város zártságát és terjeszkedésének korlátáit láttatják a legtöbb helyen még a 20. század elején is többé- kevésbé épen maradt és az írásokban mindig szerepet kapó városfalak is.19 Az ablakokon lévő vastag fatáblák és vasrácsok az otthonok zártságát és szentségét jelzik. De az elmúlt évszázadokban a lclkekbc ivódott fenyegetettség is ragaszkodik a bezárkózás vélt vagy valós védettségéhez - írja Sturm László.20 „Mintha örökösen attól rettegtek volna a lakosok, hogy valamelyik órában ellenséges hadak csapnak le a városra, és kirabolják a házat. Legalábbis akkora vasrácsok voltak az ablakokon, mintha hosszú várostromra volnának berendezkedve.”21 A 1593 óta a Szepesség sztarosztája, közigazgatásának feje a Lubomirski család. Krúdynál Lubomirszky alakban szerepelnek. Noha csak Lubló vára és tartozékai tartoztak hozzájuk, s ezek felett illette meg őket a magánföldesúri jog. Lubomirski Heraklesz már hűségesküt követelt a szepesi gróftól, s ő kívánt ítélkezni a szászok felett.22 Lubomirski herceg számos szepességi helyszínű Krúdy- novellában előkerül. A podolini kolostorban volt vagy van egy régi kép, a képen tor- zonborz ember, a bajusza boglyasán felfelé kunkorodó, mint a hősöké, a szakálla tömör és rozsdaszínü, mintha egy göndör hajú nő vöröslő hajából volna, a szeme két karika, benne hosszúkás, világoskék szemgolyó, az arca pedig piros, mint a bor fénye napos téli időben a fehér asztalon: ez volt herceg Lubomirski. - olvashatjuk az Ifjú évek című novellában.23 Lubomirski György nagy ember volt Podolinban. Még halottaiban is Lubomirski volt az első úr a városkában, a fiúkat gyakorta Györgynek keresztelték, és Űrnapján a városháza előtti térségben nemcsak az öreg Isten, de Lubomirski György tiszteletére is elpukkantotta a hajdú mozsarát. ... A podolini kisasszonyok, akik gyónni jártak a papokhoz, mezei virágot tűztek a herceg rámájába, és az asszonyok, akik egy párszáz év előtt csupa vörösszakállú és torzonborz külsejű gyermekeket hoztak a világra, éppen úgy imádkoztak a herceg képe előtt - aki jó pár száz esztendővel ezelőtt szívesen lehúzta kezéről a bivalybőrkesztyűt, ha fehérnép térdepelt a lábához -, mint a többi szentek képeinél. - írja Krúdy.24 Lubomirski herceg amellett, hogy derék, jóravaló úr volt, szerette a kupákat, az asszonyokat, a játékot, lágy, jószívű ember volt. Azt a szót, hogy nem!, még sohasem eresztette ki a száján, a világért sem tudott volna haragot vagy kellemetlenséget szerezni. A börtönökben az ő idejében csupán az egerek laktak, és a jószívű úr számtalanszor a saját zsebéből küldte el a szepesiek köteles adóját Krakkóba, ha azok késlekedtek az adófizetéssel. A legenda szerint gyerekkorában egy anyajuh szoptatta a herceget, talán attól örökölte a szelídségét. A herceg szelídsége oda vezetett, hogy uradalmai, erdőségei, nyájai eltünedeztek. Amit el nem vitt a szepességiek adója, azt elvitték a podolini barátok és vendégei. A legenda szerint Lubomirski herceg felesége egy napon azon vette észre magát, hogy az ura már az ékszereket is zálogba vetette a krakkói zsidónál, szörnyen megharagudott pipogya férjére, és felpakolván cselédeit, a podolini kolostorba vonul, amit a papok építet
