Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (30)A korszak további jelentős regényei: Ottlik Géza, Szilágyi István, Kertész Imre, Konrád György, Gion Nándor (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (30)

53

E mendemondák és gyanúsítgatások egyik oka az lehet, hogy Ottliknak az Iskola előtti novellái és kisregénye (Hajnali háztetők, 1957) nem emelkednek fölébe a korszak polgári prózájának színvonalas átlagának (Kolozsvári Grandpierrc Emil, Thurzó Gábor, Illés Endre és mások), a Kosztolányi- és Márai utánérzéseknek. így az Iskola a határon többsíkú, komplex, sűrű szövésű textusa hegykértt magasodik nemcsak az író korábbi prózái, hanem a korszak egész magyar prózája fölé. A szakma Ottlik Géza regényét a Kosztolányi-poétika kreatív továbbfejlesztésének is tekinti. Érdemes lenne azonban tüzetesebben is megvizsgálni a 20. századi, főként a két világháború közötti, amerikai próza felől érkezett impulzusokat is Ottlik formanyelvének kialakulásában. (Ottlik több jeles amerikai mű fordítója is, s két remek, a századközép amerikai prózáját bemutató novellaantológia összeállítója is.)

Az Iskola a határon azonban nemcsak folytatása a két világháború közötti magyar polgári regény hagyományának, hanem annak meghaladása is. Ottlik Géza nem pusztán az anekdotizmussal szakít, hanem az egyenes vonalú történetmondással, az auktoriális elbeszélőmód kizárólagosságával, a lineáris időkezeléssel, az okokozatiság leegyszerűsítő logikájával is. Balassa Péter találó megállapítása szerint „az Iskola a határon textusa inkább szövet jellegű, mint architektonikus, épület jellegű”/37'A műben a helyszín, a tér szerepe jóval fontosabb, mint az időé. Mivel a kőszegi katonai alreáliskolában a húszas évek elején lejátszódó eseményeket két elbeszélő (Bébé, Medve Gábor) nézőpontjából láttatja, „az omnipotens elbeszélő fikciója korlátoztatik”/38’ „Ottlik történetmondója esetében a nézőpont mindig fontosabb a beszédmódnál.”134' Ugyancsak Szegedy-Maszák Mihály hívja fel a figyelmet arra is, hogy „a kétféle nézőpont nem annyira kiegészíti, hanem inkább hitelteleníti egymást”/40' A két nézőpont dialógusba hozásával analógiákból, elöre- és visszautalásokból kialakuló, hálószerű szövegtér jön létre, mely a szereplők önértelmezésére, lelki és tudati működésüknek leképezésére jóval több művészi lehetőséget kínál a tradicionálisabb epikai formáknál. Az Iskola a határon e tekintetben is mérföldkő a magyar regény alakulástörténetében.

Monográfiájában Szegedy-Maszák Mihály „példázatszerü nevelődési regénynek” nevezi az Iskolát/4" Az Iskola a határon nem önéletrajzi regény, Bébé nem azonos Ottlik Gézával, ahogy Medve Gábor sem Örley Istvánnal. Nem naplószerű, fikcióba hajló tényregény, mint a Fekete kolostor, amelyhez talán a magyar irodalmi tradícióból, a nyersanyag, az élmények és a helyszín kínálta analógiák folytán a legtöbb köze van. A nevelődési regény a regény műfajának olyan öröksége, amely a 20. század irodalmában is továbbél az olyan reprezentatív művekben, mint Thomas Mann Varázshegye. Mint Thomas Mann regényének tüdőszanatóriuma, Ottlik iskolája is zárt regénytér, ám Bébé, Medve és Szeredy „nevelődése” ellentétes irányú és eredményű a katonai reáliskola nevelési céljával, vagyis a személyiség megtörésével és elsorvasztásával. Mondhatni, akivé ezek a fiatalemberek nevelődnek, az az Iskolával szemben történik meg. Ha más-más módon is, mindhárman a belső szabadságnak és függetlenségnek jutnak birtokába - méghozzá élet