Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - Pomogáts Béla: Otthonosság és patriotizmus Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményének világképe (esszé)
Otthonosság és patriotizmus 23 Radnóti monográfusa, mint láttuk, „az utalások három rétegéről” beszélt, a harmadik, miként olvassuk: „Radnóti saját költészetének belső hálózatába köti a verset.” A bombázó repülőgép pilótája először az 1936-os Istenhegyi kert soraiban jelenik meg, majd a légibombázás fenyegetésére utal a Háborús napló második részében, a Kedd esté ben, majd a Decemberi reggelben, az Őrizz és védjben, a Hetedik edogábím, a repülőgép tűnik fel az Elégiá ban, a Béke, borzalomban, majd a harci pilóta alakja, személyes módon, a költő által megszólítva a Második eclogéiban, amely különben mintegy előképe a Nem tudhatom emblcmatikus sorának: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.” A repülőgépen érkező pusztítás és a veszélyeztetett otthoni táj éles ellentéte tesz tanúságot arról, hogy a költő mindenképpen a szenvedő országgal és népével azonosítja magát. Jól tudható, hogy ez az önazonosítás okozta annak idején a legtöbb értetlenséget és vitát a vers körül. Többen is, így Ortutay Gyula, Vas István, Tolnai Gábor, a költő felesége és mások feljegyezték, hogy a Nem tudhatom nem kicsiny értetlenséget okozott a költőnek azok között a barátai között, akiknek megmutatta, illetve (legalább két alkalommal) felolvasta elkészült versét 1943 szilveszterén, illetve akörül. Úgyszólván mindenki meglepődött azon, többen el is utasították azt, hogy a költő milyen részvéttel és azonosulással beszél arról az országról, amely őt, legalábbis a hivatalosság szintjén, kivetette magából és besorolta a halálra szántak közé. Radnótit három alkalommal hívták be „munkaszolgálatra” (azaz katonai kényszer- munkára, amely a zsidó származásúak és a politikai tekintetben megbízhatatlannak tekintettek osztályrésze volt), először 1940 szeptembere és decembere között, másodszor 1942 júliusában, és hosszú hónapokig volt kénytelen elviselni a testi szenvedésekkel, megerőltető munkával, állandó kínzásokkal és megalázásokkal járó állapotot, végül 1944 májusában vonult be munkaszolgálatra, innen már nem tért haza. Valójában a fizikai és lelki megpróbáltatások egy rövid (néhány hónapig tartó) szünetében született a Nem tudhatom - annak is összefoglalásaként, hogy a költő miként gondolkodott hazája sorsa felől és miként érezte át, fejezte ki elkötelezettségét - minden gyötrelem és megaláztatás ellenére - Magyarország sorsa iránt. Miként jeleztem az imént, a költő barátai részéről némi értetlenség mutatkozott a verssel szemben, különösen az eredetileg záradékkal írott könyörgés, amely Szűz Máriát szólította meg. Egy visszaemlékezés (az erdélyi Mikó Erviné) szerint ez a sor így hangzott: „Borítsd ránk, Szűz Mária, virrasztó égi fátylad”, egy másik visszaemlékezés (a költő feleségéé) szerint pedig így: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, hazánk védasszonya”. Radnóti barátai nehezményezték ezt a zárósort, s végül is az ö tanácsaikat követve változtatott (máskülönben akkor már hívő katolikus) költő a szövegen. Persze, nem csak a Szűz Máriát megszólító zárósor okozott ellenkezést, a költemény erős hazafisága is, ahogy a költő felesége visszaemlékezett, Major Tamás a következőket jelentette ki: „írjon Mik e helyett egy másik verset, ez nem helyes gondolkodás, mert igenis jöjjön a pusztítás, jöjjenek a bombázók és
