Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - Napló
96 NAPLÓ KONFERENCIA AZ AVANTGÁRD IRODALOM MEGÚJULÁSÁRÓL A 80-AS ÉVEKBEN A Magyar írószövetség Avantgárd Szakosztálya, a Bohár András Kör január 20-án konferenciát rendezett a Magyar írószövetség székházában. A tanácskozáson a 80-as évek magyar avantgárd irodalmával foglalkoztak, a határon innen és a határon túl. Irodalomtörténészek és irodalomkritikusok előadásaikban elemezték a nyolcvanas évek avantgárd irodalmát. Deréky Pál (Bécs) a 80-as évek magyar avantgárd irodalmával foglalkozott, két évtized távlatából, G. Komoróczy Emőke (Budapest) a 80-as évek történelmi vonatkozásai szempontjából vizsgálta a kérdést, H. Nagy Péter (Érsekújvár) pedig Nem minden marginális, ami a periférián keletkezik című előadásában tekintett vissza a 80-as évek határon túli avantgárd expanziójára. Vilcsek Béla (Budapest) Az „arctalan nemzedék” (neo)avantgárd arcai címmel tartott előadást, Zsávolya Zoltán (Budapest) pedig Horizont vagy perspektíva? címmel foglalkozott a posztmodemség és a reflexiók kérdésével Magyar- országon és a határon túli neoavantgárd irodalomban. BRÓDY SÁNDOR-DÍJ 2009 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Bródy Sándor Alapítvány ebben az évben is kiadja a Bródy Sándor-díjat. A díjat azon elsőkötetes magyar nyelvű prózaírók egyike kapja meg, akinek könyve (novelláskötet vagy regény) 2008-ban jelent meg. A díj összege 350 000 Ft. A díjra pályázhat könyvének beküldésével a szerző és jelölhet könyvet ugyanilyen módon a kiadó is. A Bródy Sándor Alapítvány postacíme: 2000 Szentendre, Szajkó u. 4. A postára adás határideje: 2009. március 31. ELHUNYT MILAN RÚFUS KÖLTŐ Előző lapszámunkban köszöntöttük a 80 éves költőt, most pedig arra kényszerülünk, hogy halálára emlékezzünk és emlékeztessünk. Január 11-én ugyanis elhunyt a kortárs szlovák költészet doyenje, egyik legkiemelkedőbb alakja, aki egy személyben költő, esszéíró és a gyermekirodalom művelője is volt. A liptói születésű költő Pozsonyban élt és alkotott. Irodalmi díjai és kitüntetései mellett többször felterjesztették az irodalmi Nobel-díjra is. Költészetét az emberbe és az Istenbe vetett hit hatja át. Erről a kettősségről így vallott: „Annak idején lefordítottam szlovákra a bibliai zsoltárokat, mind az öt könyvet. Ezekben a zsoltárokban a zsoltáríró ekként szólítja meg túlságosan szigorú Istenét: — Térj észhez, Isten, hiszen ha elpusztítasz minket, ki adja hírül a világnak, hogy egyáltalán létezel?!” Kiemelkedő költői munkássága utat talált a magyar olvasókhoz is. A szlovákiai magyar irodalom jeles képviselői tolmácsolásában jelentek meg a versei, esszéi. Cselényi László, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Varga Imre és Csehy Zoltán fordításában jutottak el müvei a magyar olvasókhoz. Tóth László írta róla: „...verseinek minden sorából valami mérhetetlen egyszerűség és mélységes alázat cseng ki”. A keresés hite jellemezte költői munkásságát, s az életmű ezt kínálja ma és az utókor számára egyaránt. (fz)
