Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Markó Béla: De ki élte túl? (vers)
16 Markó Béla De ki élte túl? Halálom után néhány évig még nőtt a szakállam, és verset is írtam. Aztán abbahagytam. Nem tudom, hogy pontosan mikor ért a halál. Talán 1989. december 21-én késő délután, fél órával a gyilkos sortűz előtt, amikor a tüntető tömegből kiválva elindultam hazafelé. Gondolom, észrevétlenül eltalált a nekem szánt golyó, amely fél órával később hagyta el ugyan a csövet, de visszafordulva az időben utolért, és leterített. Nem éltem hát túl én sem. Pontosabban: én ott éltem azóta is túl, túlfelől, a túlsó parton. Sekély a Styx, nem olyan mély, mint a Maros, úszni sem kell, át lehet gázolni rajta. Amióta meghaltam, sokszor visszajártam, verskönyveim is megjelentek, de hiába bokáig érő a nemlét vize, ha elviselhetetlenül bűzlik az örökös félhomályban, és aki átmegy rajta, annak is szaga van, mint a hullának. Végül is a halál és a temetés között eltelthet húsz-harininc-negyven esztendő is. Hány ilyent láttunk mi is, barátaim! Kihantolások, újratemetések világa ez, vagyis egy igazi túlvilág. Túlélőknek túlvilág dukál. Hamarosan tizenkilenc esztendeje lesz, hogy elvitt engem is az ördög vagy az angyal, le a pokolba vagy fel a mennyországba,
