Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Bodnár Éva versei Várlak, Mérleg(el) a lélek, Önmagam gyóntatója...
34 Bodnár Éva versei Várlak Fáradt aranyba burkolt az alkonyat, lágy esti szellő simogat. Ülök a kerti pádon, s hallgatom, hogy kúszik az árnyék a falon. Ahogy fakulnak lassan a színek, nyugalmat, békét hoz az est. Szürkül a táj. Millió csillag apró lámpásként ragyog. Kerek arccal mosolyog a Hold: Boldog vagyok. Csupasz karomat kendőmmel eltakarom. Nyugalom száll meg ott kinn, a pádon. Valaki lassan közelít felém... Nem mozdulok. Szememben esti fény és csillagok lángja ragyog. Ránk lát a Hold, s Te kezedet nyújtod felém. Az esti fény - mind semmiség a lánghoz képest, ami bennünk ég! Mérleg(el) a lélek Adjatok jó szót, ölelést. Szívből fakadó kedvet, nevetést. Kérjetek reményt, biztatást. Béklyóból könnyű szabadulást. Adjatok mindent, amit lehet,
