Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Sikerkönyvek nyomában - Beszélgetés Koncsol Lászlóval
24 SZEMTŐL SZEMBEN Sikerkönyvek nyomában Beszélgetés Koncsol Lászlóval * Jó másfél évtizeddel ezelőtt született meg benned a gondolat, hogy könyv- sorozatot indítasz, melyben megidézed a múltat és a félmúltat. Tudomásom szerint lényegében ellenszél nélkül indult a sorozat. A Kalligram Kiadó példásan teljesítette eddig azokat az elvárásokat, amelyek ebből a nagy merítésű programból rá várnak. Eredetileg harminc kötetre tervezted a Csallóközi Kiskönyvtárt, ma viszont már túl vagyunk ezen a számon. Hogyan értékeled ezt a példátlan sikert, és akadt- e olyan kötet, mely a kiadóban várja a feltámadását?- A közelmúltban jött ki sorozatunk harminchetedik darabja, az Egyházlátogatások és közgyűlések (A Komáromi Református Egyházmegye Canonica Visi- tatiói és közgyűlései, 1827-1832). 2008 végére eddig jutottunk el. A sorozat tervezésekor harminc kötetre voltam bátor, így mértem föl az előttem derengő anyagot, de három-négy év múltán kiderült, hogy akár 100-120 kötetet is ígérhettem volna, mert rengeteg nyomtatott és főképpen levéltári anyagot föl lehet kutatni és meg lehet íratni erről az északnyugati magyar nagytájról. Ellenszél nem fújt, Szigeti László, a Kalligram vezetője ujjongott tervem hallatán, maga is törzsökös csallóközi ember és kíváncsi természet lévén, s a sorozat építésében szabad kezet kaptam tőle. Az és úgy jelenik meg a Kiskönyvtárban, amit és ahogy beviszek a szerkesztőnek. Egy személyben vagyok a sorozat motorja és fékje. Minden magánéletem lehetőségeitől függ, s a gond is ebben lapul. Jóllehet a lélek kész, mondom az Üdvözítővel, de a test, a szó tág értelmében véve, gyakran erőtelen. Mindjárt a kezdet kezdetén betört hozzánk a kór, s már Ipolyi Amold könyvét, a Csallóközi úti-képeket is klinikai várókban ücsörögve, rémült betegek kavalkádjában szerkesztettem. A harc jelenleg négy arcvonalon zajlik. Az egyik hitvesemért, a másik saját mondandóim kibeszéléséért, a harmadik három éven át, majd mint gond Egyházamért, a negyedik éppen a Csallóközi Kiskönyvtárért dúl naponta. Egy szó mint száz, tizenhat éve az élet nagy szimultánját játszom. Közben öregszem is, és tartok tőle, hogy a haldokló Bartók Béla sóhaja szerint magam is tele tarsollyal kell majd búcsút vegyek az élettől. 1992-93-ban évi négy kötetről álmodoztam, az épp akkor formálódó kiadóval így állapodtunk meg, s egy ideig ilyenformán voltunk sikeresek. Akkor a kedvező gazdasági és társadalompolitikai klímában még ment is volna a dolog, de jöt
