Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága
Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága X7 mának a magyar irodalomban utóbb toposzként rögzült ellenszenves (némileg nyilván elrajzolt) vonásaiból, van, amelyikben a vidéki és a városi erkölcs (egyik sajátos változata) ütközéséből nő ki a konfliktus. Számunkra a középső, az Utolsó vádlott érdekes, nemcsak azért, mert egyértelmű szociális elkötelezettség árad belőle — tárgya egy, az éhség miatt elkövetett lopás bírósági tárgyalása, a delikvens vallomása köré szerkesztve, giccsesnek tűnő szerelmi szállal -, hanem azért is, mert ez nyilvánvalóan a rendőrségi munka hozadéka; szerzője szakmai feladatai során találhatta a témát. A novelláskötet többi szerzői közül ifj. Kemény Lajos neve csenghet ismerősen a régió múltját kutatók előtt, Kassa levéltárosáé; van egy Sárosival közös kisebb munkája is. Sárosi Árpádnak ugyanis két tanulmánya jelent meg egy rcprezantatív, de ugyanakkor fontos, hasznos - ezek nem minden esetben zárják ki egymást - kiadvány- sorozat helyi vonatkozású darabjában, a nevezetes Magyarország vármegyéi és városai sorozat Kassa városát és Abaúj vármegyét bemutató 1896-os, sorozatnyitó kötetében.8 Az egyik a Kassa közigazgatása című rész,9 amely többek részvételével kapta meg végleges formáját; ebben a szakszerűségre való törekvést látom. A kötet íróit fölsoroló jegyzék a kiadvány végén ily aprólékosan, körültekintően tünteti föl a szerzőket: „iij. Kemény Lajos történeti adatainak felhasználásával megírta Sárosi Árpád; kiegészítette Kozora Vince [ő volt a főjegyző - F. T. G.]; átnézte Némethy Károly”. Ott vannak ebben a gazdag történeti ismertető után - mely a XV. századtól kezdve, az első statútumtól a XIX. század végéig követi a városi tanácsok, közgyűlések munkáját, beleértve a törvénykezéssel, bünfenyítéssel kapcsolatos közigazgatást, szerintem érzékelhetően irtózó tartózkodással tárgyalva a korai büntetési formákat - a pontos adatok a város akkori tisztikaráról, nevekkel, címekkel, beosztással; Sárosi maga ott szerepel a rendőrfogalmazók sorában, akik egyébként hárman vannak: rajta kívül Varga László tb. alka- pitány és Kossuth Lajos. Szerepel még a kötetben az is, hogy a kézirat leadása idején Sárosi Árpád a Kassa szab. kir. városi rendőrség önsegélyző egyletének — mely 1869- ben alakult-ez idő szerint a jegyzői posztját töltötte be.lu Mai szemmel is kimondottan izgalmas a másik, c kötetbe Írott tanulmánya, melynek címe: Kassai népszokások és babonák." (Ezt Katona Lajos nézte át.) A városi folklór kutatása, úgy tudom, sokáig elhanyagolt terület volt, ma nem tudom, hol áll a csillaga. Kassa a századforduló relatíve gyorsan urbanizálódó, modemnek számító városa, amely ugyanakkor mélyen be van ágyazva a tájba, gyarapodó lakossága révén is ott gyökerezik önnön rusztikus környezetében. Sárosi e tanulmányában arra találunk érdekes adatokat, hogy a város peremén, illetve onnan begyűrűzve hogyan élnek tovább a regionális központ szerepét betöltő XX. századi Kassán a népszokások, a lakodalmi szokások, a betlehemezés, hogy fönnmaradt a céhvilágból a „Sub regula” táncnak, illetve az arról elnevezett táncmulatságnak legalább az emléke - úgyhogy azt most részletesen le lehetett írni, dallamát is föl lehetett jegyezni (közlik is a kötetben zongoraátiratát, Káldy Gyula munkáját). A nép képzeletéből kiveszőben vannak (de ezek szerint valamilyen formában még léteznek) a babonabéli alakok, például a vízimanó, amely inkább a gyermekmesékben jelenik meg, s nem él már a virkolák vagy varkolák (de ezek szerint az emléke igen), amelyet, hajói értem, itt nem annyira kettős alakú, inkább kettős természetű lénynek tartottak: formája emberi volt, természete a farkasé. A legmeglepőbb Sárosinak az az állítása, hogy az
